Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. B. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
tárgyaltunk. A békeszerződés 28. cikke alapján tárgyaltunk. 79 Ebből már fizettünk is valamit. Nem szabad elfelejteni, hogy a politikai jóindulat, vagy nem jóindulat nagy szerepet játszik. Pl., ha a Szovjetunió még május 31-e előtt fogja ratifikálni a békeszerződést, és nem június 2-a után, ezzel nekünk kb. egy hárommilliós kárt, vagy hasznot okozhatnak. Pl. ott van a hadifoglyok hazahozatalának elszámolási kérdése. Egy hadifogoly kb. 500 forintba kerül, de ez a szám emelkedhetik lefelé, vagy felfelé még igen nagyot. A békeszerződés szerint a hazahozatali költséget nekünk kell megfizetni. Ezen kívül is van még egy egész sereg rendezetlen kérdés, pl. a nálunk futó zsákmánykocsik kártérítésének megfizetése. Ezért azt javasolja, hogy a jogi szempontokat, minthogy eddig sem vetettük fel, most se vessük fel. Ez egy 180 fokos fordulat volna a Szovjetunióval szemben. Ez annyit jelentene politikai nyelven, hogy nem akarunk megegyezni. A döntő kérdés, hogy mikorra lenne az összeg esedékes. Magánbeszélgetésben már mondotta, hogy két instrukciót adhat útravalóul: igyekezzék a pénzügyminiszter a legkisebb összeget elérni, és igyekezzék a leghosszabb idő alatti feltételeket biztosítani. Lehet, hogy kevesebbel is beérik, de lehet, hogy többet követelnek az oroszok. Mint ahogy az építés- és közmunkaügyi miniszter helyesen megjegyezte, jó lenne kitapogatni, hogy mennyi az az összeg, amellyel hajlandók globálisan megegyezni. A végső szó azonban valószínűleg Sztálinnál, vagy az ő minisztertanácsuknál van. Ott pedig nehéz tapogatózni, tehát igyekezzünk lesírni ezt az összeget. Tekintettel arra, hogy bennünket nyom mindenféle jóvátétel és minden egyéb teher, igyekezzünk a minimumot elérni. Nem lesz könnyű a pénzügyminiszter helyzete, de mindenesetre igyekezzen ebben az irányban maradni. A többi összes kérdések másodrendűek. Hogyan mentesítünk egy vállalatot a vagyondézsma alól, az későbbi kérdés. [Bán] Iparügyi miniszter: a tiszta szovjet vállalatok száma, akkor, amikor a tárgyalásokat befejeztük, 74 volt. A volumen 5%-nál kevesebb az egész magyar iparhoz viszonyítva, s az összes magyar vállalatnak lényegében igen kevés százaléka ez. A külkereskedelem alakulásából és a magyar gazdasági élet alakulásából kell megállapítani az elviselhető összeget. Rákosi Mátyás [elnöklő] államminiszter: azt javasolja, hogy most semmi körülmények között se határozza meg ezt az összeget a minisztertanács. Hogy hol van a határ, az lesz a tárgyalásnak egyik feladata, és akkor azután a pénzügyminiszter jelenteni fogja, hogy áll a dolog, és a kormány újra határozzon. Csatlakozik a közlekedésügyi miniszter álláspontjához. A pénzügyminiszter ebben a döntő kérdésben semmi esetre sem írhat alá semmit a minisztertanács előzetes határozata nélkül, és módot ad arra, hogy hazautazzon és megkérdezze a kormányának álláspontját. Ezzel a mondattal azonban a felhatalmazásban, hogy „megállapodások létesítésére és szerző79 A békeszerződés 28. cikke a Szovjetuniónak a Magyarországon levő német vagyonnal kapcsolatos jogairól rendelkezett, és Magyarországot kötelezte arra, hogy ezen vagyonok átruházását elősegítse. Nem világos, hogy Rákosi Mátyás következő mondata („Ebből már fizettünk is valamit.") mire vonatkozott.
