Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. B. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
Szakasits Árpád államminiszter: vagy Vajda Imrét 16 küldjük, vagy Rónait. [Bán] Iparügyi miniszter: véleménye a kérdésben az, hogy a delegációnak nem kell olyan összetételűnek lenni, amint azt a pénzügyminiszter előterjesztette, azért nem, mert nekünk mielőtt a delegáció útnak indul, el kell dönteni, hogy milyen alapon 17 indulnak meg a tárgyalások. Nem ott kezdené, hogy a fizetési feltételek a fontosak, mert eddig is felmerült már ez a kérdés, inkább előbb az alapokat kell tisztázni. A kormány a maga teljes ülésében az alapok tisztázásának kérdésével többször foglalkozott ugyan, azonban egy egészen világosan megfogalmazott álláspontot még nem alakított ki. A helyzet az, nekünk tudnunk kell, hogy a Potsdami Egyezmény alapján, vagy pedig a békeszerződés alapján vannak ezek a tárgyalások. 18 Ez az, amikor rámutatott az előbb, hogy ez a kérdés beható kitárgyalást igényel, és el kell választani a delegáció tagjainak kijelölésétől. Eldöntendő, hogy a magyar kormány milyen álláspontot foglal el az aktívák és a szaldó kérdésében? Azzal igen sokszor voltak kénytelenek érvelni, hogy ebben az esetben a magyar nemzeti vagyon jelentős részét volnánk kénytelenek átadni. Bizonyos útravalót kell adni a delegációnak a márka kurzuskérdésének a tárgyalásához, és álláspontot kell foglalni azzal a problémával szemben: a finn példa alapján való globális megegyezés tárgyában. 19 Ha ezt így kitárgyaltuk, akkor szakkérdéssé válik az egész, és a bizottság amúgy sem hozhat ott döntést. A kérdés tehát visszaszáll az egész minisztertanácsra. A megbízottak állandóan érintkeznek velünk és az erősítés kiküldése sem lehetetlen. [Nyárádi] Pénzügyminiszter: tökéletesen egyetért az iparügyi miniszterrel, azonban idézi a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter szavait, aki szerint a szovjet kereskedelmi delegátus olyan delegáció kiküldését kérte, amely teljes felhatalmazással bír. Meg kell mondani, hogy ott csak informa16 Vajda Imréről (1900-1969) lásd NF MT. JKV. 1946, Bevezetésének 22. oldalán a 32. sz. jegyzetet. 17 A jegyzőkönyvben e helyen „alapul" szó olvasható, ami azonban nyilvánvaló elírás. 18 A Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnökének, Vorosilov marsallnak a magyar kormányhoz 1945. szeptember 14-i keltezéssel, 825. SZEB szám alatt intézett átirata közölte: Potsdamban a Szövetséges Hatalmak megegyeztek arról, hogy a Németország által fizetendő jóvátétel fejében a magyarországi német javakat és érdekeltségeket át kell adni a Szovjetuniónak. Ajegyzék szerint a magyar kormánynak haladéktalanul meg kell kezdenie ezeknek a vagyontárgyaknak az átadását. A jegyzékből az tűnt ki, hogy a szovjet és a magyar fél egyeztetése során dől el, hogy mely vagyontárgyak adandók át a Szovjetunió részére. (Ajegyzék megtalálható: MOL XJX-A-1-J-1945-XXVII-3379. sz. alatt. Lásd erről TZ MT. JKV., Bevezetés, 48. oldal, és [8] 75. sz. jkv. 14. napirendi pont.) A békeszerződés 28. cikke ezzel szemben a következőket tartalmazta: „Magyarország elismeri, hogy a Szovjetuniónak joga van a Magyarországon lévő s a németországi Ellenőrző Tanács által a Szovjetunióra átruházott minden német vagyonra és kötelezi magát, hogy minden szükséges intézkedést megtesz, hogy ezeket az átruházásokat megkönynyítse." A békeszerződés szövege szerint tehát arról, hogy az egyes vagyontárgyak német tulajdonnak, azaz átruházandónak minősülnek-e, vagy sem, egy olyan szerv hivatott dönteni, amelyben a Szovjetunió mellett az USA és Nagy-Britannia is képviselve van. (Ez azonban sohasem valósult meg.) Lásd még a [27] 176. sz. jkv. 69. napirendi pontját. 19 Lásd a [8] 157. sz. jkv. 20. napirendi pontjához tartozó b) mellékletet és kommentárját.
