Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. B. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)

A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI

kell fűznie a véleményét is. A tárgyalás azzal kezdődött, hogy a széttelepí­téseket megszüntették. Ezzel tehát ők visszatértek az egyezményhez ebben a vonatkozásban. Egészen természetesnek tartja, hogy a kérdést a magyar delegáció felvetette, mert ha a lebonyolítást megkezdjük, tudnunk kell, hogy tartós lesz-e a széttelepítések és deportálások leállítása. Rákosi Mátyás államminiszter: nem ezen fordult meg a dolog, hanem a már széttelepítettek sorsán. [Veres] Építés- és közmunkaügyi miniszter: földbirtok-politikai vonalon indokolja, hogy mennyire sürgős az áttelepítés, mert nincs kinek adni a meg­maradt és fenntartott földeket. Minél később osztjuk szét ezeket a földeket, annál kritikusabb lesz a helyzet. Még az is baj, ha addig bérbe adjuk, mert nehéz lesz visszavenni. Jelentős területű földet erre a célra fenntartottunk és most nem tudunk vele mit kezdeni. [Gyöngyösi]Külügyminiszter: vissza kell menni ahhoz, hogy mit tartalmaz az egyezmény, és hogyan jött létre. Belpolitikai szempontból hathatós érve az volt, hogy talán a kérdés eldöntéséig nyugalmi helyzetet teremt. Ezt a csehszlovák kormány vállalta azért, mert ő megmondotta, olyan belpolitikai nehézségek vannak, hogy ezt az egyezményt a parlamenttel elfogadtatni nem lehet. Ha ezen az alapon fogadtatta el, akkor véleménye szerint bármi­lyen okból lemondani, különösen ami a magyarságnak egyedül előnyös, az igen súlyos következményekkel járt volna, mert nincs jogában megtenni. Ehhez ragaszkodni kellett és ragaszkodott is. Megmondotta, hogy hatósági közegek túlkapásai folytán túlmentek a 88-as számú rendeleten, amelynek alkalmazását mi is elismerjük. Ahol ilyen túlkapások történtek, próbálják orvosolni, vagy jelentsék ki, hogy orvosolni fogják. Erre azt a választ kapta, hogy ez Csehszlovákia belügye. Ezen borult fel a tárgyalások továbbfolyta­tása. A csehek semmiféle garanciát nem vállalnak, hogy a széttelepítési nem folytatják. Ezt fel se vetette, pedig ez sokkalta súlyosabb kérdés lett volna. Clementis kikéri magának, hogy ehhez a kérdéshez hozzászóljunk, de ha mi erre a kérdésre nem reagálunk, ez azt jelenti, hogy legális dolgot cselekedtek. Ez annyira világos, hogy ennek a jogszerűségét senki kétségbe nem vonja. Ha azt mondja, hogy nem akar sérelmi politikát, mert nekünk is érdekünk, hogy végre lebonyolítsuk, egész nyugodtan el tud képzelni egy olyan takti­kát, ahol mi éppen a csehszlovák magatartás miatt egyetlen egy magyart sem veszünk át, és nem is fognak széttelepíteni. Csehszlovákiának belpoli­tikai nehézségei vannak. Azonban ő azon az állásponton van, hogy semmi értelme nincs azokat a csehszlovákokat itt tartani tovább, akik kitelepülni jelentkeztek. Nem dolgoznak semmit, és mindenütt azt hallja, hogy szégye­nére vannak az országnak, s alig várják már a falukban, hogy kitelepítsék azt a szemetet. Rákosi Mátyás államminiszter: ha kijelentik, hogy kiadják a gazdáknak az ingóságaikat jogi álláspontjukat továbbra is fenntarthatják. Ezzel szem­ben a magunk jogi álláspontjának fenntartása mellett hajlandó a kérdést elhalasztani, s azt majd egy későbbi időpontban újból felvetni.

Next

/
Thumbnails
Contents