Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. B. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
sérelmi politikát akar folytatni, azonban az egyezmény jegyzőkönyvében vállalt kötelezettségekkel ellentétben olyan intézkedések történtek, amelyek túlmennek azon a 88-as elnöki dekrétumon, amely a közmunka igénybevételt szabályozza. 38 Mindenekelőtt nem tartották be a korhatárt az igénybevételnél, mert gyermekeket és asszonyokat is elhurcoltak, kényszerítették otthonuknak elhagyására, elkobozták ingóságaikat, azokat igénybe vették, és telepeseket költöztettek be. Kérte a tárgyaló feleket, hogy a tényállást vizsgálják ki és ahol a közmunkarendeleten túlmenő túlkapásokat észlelnek, orvosolják azokat. A delegáció vezetője azzal zárkózott el a tárgyalástól, hogy ők ezt csehszlovák belügynek tekintik, és nincs felhatalmazása kormányától, hogy erről tárgyalhasson. Ekkor feltette a kérdést Clementisnek, hogy elismeri-e az államtitkár, hogy a szerződés jegyzőkönyvében vállaltak-e olyan kötelezettséget, hogy a kérdés megoldásáig sem szét nem telepítenek, sem el nem kobozzák a magyarok ingóságait. A válasz erre az volt, hogy már utalt erre nézve is az előbbi válaszában, vagyis, hogy ezt Csehszlovákia belügyének tekinti. Bejelentette, hogy ilyen körülmények között a további tárgyalást meddőnek tartja, és véglegesen a legközelebbi összehívandó [sic!] ülésen fog nyilatkozni. A magyar kormány előterjesztését jóváhagyta, ennek alapján Clementishez levelet intézett, amelyet személyesen adott át. 39 Leszögezte, hogy a tárgyalások kedvező mederben haladtak, sajnos azonban, miután a magyar deportálásokat a csehszlovák kormány belügyének tekinti, így az egyezmény végrehajtása tekintetében nehéz helyzetbe kerültek, ilyen körülmények között nem tudja a tárgyalásokat folytatni mindaddig, míg meg nem változtatják álláspontjukat. Megemlíti továbbá, [hogy] azt az értesítést kapta, hogy Jugoszlávia közbenjárására voltak csak hajlandók a tárgyalásokat tovább folytatni. Prágából való közvetlen elutazása előtt értekezett Szántó követtel, aki közölte vele, hogy a jugoszláv kormány lépett közbe, s annak eredménye volt a tárgyalások újrafelvétele. Erről a csehszlovákok nem tettek előtte említést. Amikor visszatért, és a belgrádi jelentésekről értesült 40 , úgy rendelkezett, hogy forduljunk a jugoszláv kormányhoz, kérve az intervenciójukat, hogy a holtpontra jutott tárgyalások folytathatók legyenek, s hogy egy expedienst találjanak arra, hogy belügynek tekintett álláspontjukat arra nézve, ami kifejezetten le van fektetve a jegyzőkönyvben, másítsák meg. A jugoszlávok valóban interveniáltak másodszor is, és a csehszlovák kormány hajlandó tárgyalni a következő alapon: május elsejével meg kell indulni a lakosságcserének függetlenül a tárgyalások menetétől, amit hajlandók azonnal folytatni. A 8. § szerint [a] valóban elítélt háborús bűnösöket át kell 38 Az utalás a felvidéki magyarok Cseh- és Morvaországba történt tömeges deportálására vonatkozik. Lásd az [1] 150. sz. jkv. [34], a [9] 158. sz. jkv. 51. és a [12] 161. sz. jkv. 15. napirendi pontját. 39 A minisztertanácshoz tett eló'terjesztésról illetve a Clementissel folytatott tárgyalásról lásd a fenti 36. jegyzetben szereplő hivatkozásokat. 40 A jugoszláv kormány álláspontjáról szóló jelentést e jkv. a) mellékleteként közöljük.
