Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. B. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
lamint a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény alapján Magyarországra áttelepített szlovákiai magyarok elhelyezése tárgyában. 19 Szakasits Árpád államminiszter: A törvényben bent foglaltatik, hogy az áttelepülők minden ingó és ingatlan vagyona egyelőre az államra száll. Ezt mindenesetre végre kell hajtani, és megkell akadályozni, hogy széjjelszórják a vagyonokat. A 2. §-ban bentfoglaltatik, hogy az áttelepítésre kötelezettek minden ingó és ingatlan vagyona az áttelepítésre kötelezettség megállapításával egyidejűleg az államra száll. Itt be kell venni, hogy „kivéve azokat az ingóságokat, amelyeket az illető' Németországba vihet." 20 [Rajk] Belügyminiszter: ezt elfogadja. Szakasits Árpád államminiszter: második megjegyzése az, hogy az összetelepítés alól mentesíttessenek azok is, akiket már egyszer mentesítettünk a kitelepülés alól, és lehetőség szerint azokra a birtokokra telepítsünk, akiket úgyis ki kell vinni [sic!]. [Rajk] Belügyminiszter: eszerint módosítja javaslatát. Nem volt ideje gondoskodni az áttelepülők fogadásáról. Ezzel kapcsolatban a minisztertanácsnak szóval előadja, hogy a legutolsó minisztertanács határozata alapján összeültek ezt a kérdést komolyan letárgyalni. Először is megállapítást nyert, hogy az előkészületek, melyeket az Áttelepítési Kormánybiztosság végzett, rendkívül kezdetlegesek. Ez az előkészületlenség komoly zavarokat fog előidézni. Mindenesetre a megbeszélésből bizonyos megállapításokat tettek, amelyeket feltétlenül figyelembe kell venni a lebonyolításnál. Az áttelepítésnél nem állhat fenn egy csere-alap. Vagyis a kimenő szlovákok helyébe nem telepíthetjük az átjövő magyarokat, mert az önkényesség alapján sokan vissza fognak lépni, s lényegesen több lesz az átjövő magyar, mint a kitelepülő szlovák. 21 Azok, akik az infláció alatt jelentkeztek, mert ígéretekkel kecsegtették őket az áttelepülésre, most, amikor látják a stabil gazdasági 19 A minisztertanács az előző ülésen, a magyar-csehszlovák lakosságcsere végrehajtásával, az áttelepülő magyarok elhelyezésével kapcsolatos nehézségek mérlegelése után bízta meg a belügyminisztert, hogy az elhelyezési gondok átmeneti enyhítése érdekében a németek összetelepítésére vonatkozó rendelettervezetet készítse elő és terjessze a minisztertanács elé ([20] 169. sz. jkv. 14. napirendi pont). Az előterjesztés és rendelettervezet a jegyzőkönyv mellett nem található, és más iratanyagban sem sikerült felkutatni. 20 A magyarországi német lakosságnak Németországba való áttelepítéséről szóló 12 330/1945. ME sz. r. (MK december 29., 211. sz.) 3. §-a szerint az áttelepülésre kötelezett személyek minden ingatlan és ingó vagyonát „zár alá vettnek kell tekinteni". A rendelet azonban a tulajdonjog kérdését nem érintette. A telepítésről és a földreform előmozdításáról szóló 1946: LX. tc. 1. §-a mondta ki, hogy ,A Szövetséges Ellenőrző Tanács 1945. évi november hó 20. napján hozott határozata alapján Németországba áttelepített magyarországi német lakosság által visszahagyott minden vagyon tulajdonjoga tehermentesen a magyar államra száll." Ezt a rendelkezést az itt tárgyalt tervezet alapján kibocsátott rendelet (lásd alább!) kiterjesztette azokra a német lakosokra is, akiket áttelepülésre köteleztek, de az áttelepítés szünetelése miatt még továbbra is Magyarországon éltek. 21 Tényleges „lakosságcsere" csak a Délkelet-Alföldön (Békés és Csanád megyében) valósult meg, ott is csak részlegesen. A felvidékről áttelepítettek többsége a Pest-, Tolna és Baranya megyéből Németországba telepített németek helyére került (TÓTH, 1993 152-182., KUGLER, 2000, 7-8.).
