Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
[Bán] Iparügyi miniszter: előterjeszti napirenden kívül a Gazdasági Főtanács által ma tárgyalt javaslatát az egyes nehézipari vállalatok állami kezelésbe vétele tárgyában. 43 A rendelet elfogadásával az a régen húzódó 43 Előzményéről lásd NF MT. JKV. 1946, a [21] 104. sz. jkv. 34. napirendi pontját és 33. sz. jegyzetét. A nagy fontosságú kérdésről a különböző politikai, gazdasági irányító fórumokon viták folytak. A gyárak tulajdonosai az utolsó pillanatig keresték a kivezető utat. Azon az alapon tiltakoztak az állami kezelésbevétel ellen, hogy termelésüket addig is teljes egészében az állami (jóvátételi) megrendelések szolgálatába állították. A Kisgazdapárt megértést mutatott a gyárosok álláspontja iránt. A Kommunista Párt elvi és hatalmi okokból a végleges államosítás szempontjából, első lépésként ítélte meg a kérdést. A Szociáldemokrata Pártban mindkét állásfoglalás képviseletre talált. így az 1946. augusztus 28-án tartott gazdasági bizottsági ülése szerint az állami kezelésbevételt úgy kell megcsinálni, „hogy ebből már végleges államosítás legyen", s a rendelkezés csupán a jóvátételi időre vonatkozó állami kezelésről szóljon ugyan, de a tartósabb igénybevételre utalva „be lehetne csúsztatni »a jóvátétel és az újjáépítési időtartamra« kifejezést" is; továbbá, hogy a részvénytársaságok igazgatóságait szüneteltetni kell, s holdingigazgatási testületeket kell létrehozni. Ugyanezen az értekezleten megfogalmazták azt is, hogy az állami kezelésbevétel időpontjában leltárt kell készíteni, hogy az esetleges visszaadásnál ezt vehessék alapul, illetve, hogy „legalábbis eleinte" az egyes vállalatok munkarendjébe, a termelés folyamatossága érdekében nem szabad beavatkozni, az azonos termeléssel foglalkozó vállalatok vertikális szervezetét nem kell horizontálisan átszervezni; rögzítették, hogy a vállalatok részvényesei kárpótlásra nem tarthatnak ugyan igényt, hiszen a tulajdonviszonyok nem változnak, de az állam sem tarthat igényt a kezelés költségeire, továbbá, hogy a vállalati nyereséget a kezelésbevétel tartama alatt beruházásra kell fordítani, az esetleges visszaadáskor az elért nyereséget nem kell a részvényeseknek átengedni, hanem az állam javára kell lefölözni. (PIL 283. f. 32. cs. 9. ő. e. 57-60.) Az értekezlet jegyzőkönyvét közli FORRÁSOK, LX., 303-305.) Az intézkedéssel kapcsolatos megelőző vitákról lásd még e jkv. c.) és d.) mellékletét. Az állami kezelésbevétellel kapcsolatos kérdések tisztázása előtt azonban a GF úgy intézkedett, mintha a rendelkezést már kiadták volna. így a november havi pénzgazdálkodási igényekről tárgyalva a következő határozatot hozta: ,A nehézipar részéről nyilvánuló állandó hitelszükséglet túlméretezettsége súlyos anyagi nehézségekre enged következtetni. Ezért a Gazdasági Főtanács a nehézipar pénzügyi helyzetének megvizsgálására hármas bizottságot alakít, amelynek tagjai az iparügyi miniszter, a pénzügyminiszter és a Gazdasági Főtanács főtitkára. A hármas bizottság minden intézkedést megtehet, ami a nehézipari üzemek termelésének és pénzügyi helyzetének racionalizálása érdekében szükséges. Ebből a célból maga, vagy kiküldöttei által a nehézipari vállalatok ügyvitelét és elszámolásait felülvizsgálhatja, üzleti könyveikbe betekinthet, tőlük adatokat követelhet és a vállalatokat a szükséges racionalizálási intézkedések megtételére a hatályos jogszabályok keretei között kötelezheti." (MOL XTX-A-10. Stab. XVII. 1946. november 5., 1. pont c. fejezete.) A minisztertanácsi jkv. mellett nem szerepel, de az SZDP iratai között megtalálható a 72 875/1946. IpM. I. sz. - november 21-én kelt előterjesztés. Ez abból indult ki, hogy a koalíciós kormányprogram egyik nagyjelentőségű pontja valósul meg a Ganz, a Rimamurány-Salgótarjáni és a Weiss Manfréd állami kezelésbevételével. Hangsúlyozta, hogy a három nagyvállalat köré a legkülönfélébb iparvállalatok egész hálózata létesült, amelyek irányítása a nagyvállalatok tulajdonosainak kezében összpontosult, tehát a vállalatok érdekkörébe tartozó iparüzemek közgazdasági értelemben az anyavállalatokkal mindig egységes egészet alkotnak, azoktól el nem választhatók. Ezért a tárca az egész összefüggő vállalatrendszer állami kezelésbe vételét tűzte ki célul. Jelezte a miniszter, hogy a kezelésbevétel többféle lehetősége közül a legcélszerűbbnek - a meglévő felépítés és szervezet érintetlenül hagyása mellett - a gazdasági életben kialakult holding-vállalat példáját követve egy központi szerv, a Nehézipari Központ útján kívánja megoldani a vállalatok irányítását és racionalizálását.
