Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
24. [Bán] Iparügyi miniszter: előterjeszti javaslatát a szénhiány miatt szünetelő ipari üzemek munkavállalóinak foglalkoztatása és javadalmazásuk fizetése tárgyában. 23 Miniszterelnök eltávozik, Szakasits államminiszter átveszi a minisztertanács vezetését. [Vas] Gazdasági Főtanács főtitkára: ebben a rendeletben arról van szó, hogy ha a vállalatok a kiutalt szent nem kapják meg, az üzem igazgatósága legfeljebb egy hónapon keresztül ugyanazon illetmény mellett köteles az alkalmazottait foglalkoztatni és fizetni. A különböző vállalatoknál ez nem lesz probléma, mert rendkívül sok munka adódik. [Bán] Iparügyi miniszter: a rendeletben viszont az is benne van, hogy nem lehet megkövetelni a munkavállalóktól olyan munka elvégzését, amelyre esetleg testileg alkalmatlanok. A fizetést az utolsó két hét átlagában kell folyósítani. [Rácz] Pénzügyminiszter: és mi történik két hét után? [Bán] Iparügyi miniszter: utána az általános jogszabály az érvényes. Ha meghatározott munkaidőre szól a szerződés, vagyis az alkalmaztatás pont ebben az időben jár le, akkor nem köteles tovább alkalmazni a munkaadó [a] munkavállalókat, vagyis az utóbbiak kártérítésre nem tarthatnak igényt. Kérték a vállalatok, hogy ne csak a szénhiányra, hanem az áruhiányra is terjesztessék ki ez a rendelet, de ezt a kívánságot nem honorálta. Itt csak a munkásokat akarja megvédeni, viszont rá kell szorítani az üzemeket arra, hogy jól dolgozzanak, és hogy a szénhiány által előállt munkaszünet ne gyarapodjék. Miniszterelnök [sic!]: 24 kétségtelenül szociális vonatkozású a rendelet, azonban egy osztálytanácsosnak a kezében roppant veszedelmes fegyver lehet 23 Előzményéről lásd a [17] 166. sz. jkv. 27. napirendi pontját. Az ott található 2466/1946. IpM sz. előterjesztés tárgyalására azonban csak ekkor került sor. Az előterjesztés felhívta a kormány figyelmét arra a gyakori jelenségre, hogy egyes ipari vállalatok a részükre kiutalt szenet nem kapták meg idejében és ezért üzemszünetet kellett tartaniuk. Ilyen esetben nehézségek támadtak a dolgozók javadalmazása terén. Javasolta e kérdés rendelet útján való szabályozását, (A rendelet tervezete megtalálható mind a [17] 167. sz., mind a jelen jkv. mellett.) Az előterjesztő miniszter kívánatosnak találta, hogy a kényszerű üzemszünet tartama alatt a munkáltató lehetőleg más megfelelő munkát jelöljön ki a dolgozóinak, és e munkáért a korábbi munkakörnek megfelelő javadalmazásban részesítse őket. Ha azonban a munkáltató a munkavállalóit egyáltalán nem tudná foglalkoztatni, kötelezővé kívánta tenni, hogy a munkaszünet tartamára is fizessék ki az eredeti javadalmazás 75 %-át. Ezt a kötelezettséget viszont két hétnél hosszabb időre nem kívánta fenntartani, mivel ennyi idő alatt a kiutalt szénhez a vállalat feltétlenül hozzá juthatott. Kiemelte a javaslat, hogy a rendelkezést a tíznél kevesebb munkavállalót foglalkoztató üzemeknél nem kell alkalmazni, mivel ezek a javadalmazásnak az üzemszünet tartama alatti folyósítását a legtöbb esetben nem bírták volna ki. 24 Értelemszerűen: Szakasits Árpád elnöklő államminiszter.
