Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
egy vállalattal szemben. Mert egy nem dolgozó üzem egy hónappal való ilyen arányú megterhelése könnyen a vállalat tönkretételét eredményezi. Ha van a vállalkozónak jogorvoslati lehetősége, akkor el lehet fogadni. [Bán] Iparügyi miniszter: erre vonatkozólag a rendelet semmit nem tartalmaz, de gondoskodni fog az igaz ságügyminiszterrel egyetértésben ennek pótlásáról. [Vas] Gazdasági Főtanács főtitkára: valamilyen megkülönböztetést kell csinálni, mert egyik esetben tudják dolgoztatni a munkavállalókat, másik esetben egyáltalán nem tudják. Tehát százalékban ezt is ki lehetne fejezni. [Bán] Iparügyi miniszter: a rendelet hiányának első pótlására intézkedni fog és felvesz egy lehetőséget a fellebbezésre vonatkozólag, hogyha a munkáltató sérelmet lát a maga részéről fennforogni, fellebbezéssel tudjon élni. Másodszor abban az esetben, ha a vállalkozó nem tudja a munkásokat foglalkoztatni a szakmájukban, de más munkát tud nekik adni, teljes fizetés illesse meg. Harmadszor pedig, ha nem tud más munkát adni, legfeljebb két hétre, az utolsó hét átlagának 75%-át kell, hogy adja a munkásoknak. [Gerő] Közlekedésügyi miniszter: valamivel alacsonyabban kell ezt megállapítani és nyersanyaghiánnyal semmi esetre sem kötni össze a rendeletet, mert az sok panamára ad alkalmat. [Vas] Gazdasági Főtanács főtitkára: az eredeti javaslatban 75% volt megállapítva azokra nézve, akik dolgoznak, ezt felemelték 100%-ra. [Gerő] Közlekedésügyi miniszter: ha dolgozik, akkor legyen 80%, s ha nem dolgozik, legyen 65%. [Bán] Iparügyi miniszter: ezzel a módosítással tartja fenn javaslatát. Minisztertanács az előterjesztést a jogorvoslati lehetőség biztosításával elfogadta. 25 25 Az előterjesztés mellett megtalálható az igazságügyminiszter 1947. március 4-én — tehát még az előző ülés előtt — keltezett levele, amelyben kifogásolta, hogy a tervezett rendelkezés eltér az általános munkajogi elvektől, mégpedig a munkavállalók rovására. Különösen helytelenítette, hogy a munkáltató két hét után megszüntethesse a munkaviszonyt, amennyiben más munkakörben sem tudja foglalkoztatni a munkavállalót, azaz, hogy „a munkáltató érdekkörében bekövetkezett eset következtében lehetetlenné vált munkáért a felelősséget részben a munkavállalóra hárítsa". Ezt az érvelést — amint az Vas Zoltán, sőt Szakasits Árpád fenti hozzászólásából is kitűnik — a minisztertanács nem fogadhatta el, hiszen a rendelet éppen az üzemzavarnak azokra az eseteire vonatkozott, amikor a vállalat az Anyag- és Árhivatal által kiutalt szénmennyiséget nem kapta meg, és így valójában az állam is felelős volt a termelés szüneteléséért. A minisztertanács határozata alapján kiadott 3760/1947. ME sz. rendelet (MK április 11., 81. sz.) általában figyelembe vette az elhangzott észrevételeket, a vállalkozó jogorvoslati lehetőségére vonatkozó rendelkezést azonban nem tartalmazott.
