Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
Rácz s. k. Bán s. k. magyar pénzügyminiszter magyar iparügyi miniszter Gépelt tisztázat, karbonpapírral készített egykorú másolata a két miniszter s. k. jelzésű, de saját kezű aláírásával. Emlékeztető A Potsdami Egyezménynek a német állampolgárok magyarországi vállalataira és ingatlanaira vonatkozó rendelkezéseit a magyar kormány végrehajtotta. Nem tudott azonban a szovjet és a magyar fél megegyezni az átadandó német követelések terjedelme és átértékelése tekintetében. Elvileg a magyar kormány álláspontja kezdettől az volt, hogy Magyarországgal szemben német követelések nem állanak fenn, mert a kölcsönös szállítások alakulása folytán Magyarországnak sokkal több követelése keletkezett Németországgal szemben, mint megfordítva. Egy évvel ezelőtt a magyar kormány mégis megkezdte a német követelések tárgyalását. Akkor ugyanis a Szovjetunió e címen mindössze 1-2 millió dollárnak megfelelő összeg megtérítését kérte, s ekkora összeg miatt nem látszott érdemesnek elvi vitát kezdeni. A Szovjetunió képviselői azonban folyó évi február hó 18-án jegyzéket nyújtottak át, melynek értelmében e tartozások címén 1679,3 millió forintot (140 millió dollárt) követeltek. Ez az összeg azóta is növekszik. így a március 5-i tárgyaláson a teljes követelés már 2330 millió forintra, vagyis 200 millió dollárra nőtt. A magyar kormány nem kívánná felvetni a követelések fennállásának elvi kérdését, ha azok összege arányban állna a magyar nemzetgazdaság teherbíró-képességével. A tényeknek megfelelő objektív számítások nem is eredményeznek Magyarország számára elviselhetetlen terhet. A Szovjetunió képviselői azonban az eddigiekben a követelések megállapításánál és átértékelésénél tévesen jártak el és így jutottak a fent említett 200 millió dolláros összegű követeléshez, melynek jelentőségét legjobban mutatja, hogy az egész magyar gyáripar és bányászat épületeinek és felszerelésének mai értéke 500 millió dollár. A magyar kormány tisztelettel kéri a Szovjetunió kormányát, hogy vizsgálja felül azokat az adatokat, amelyeknek alapján a Szovjetunió képviselői az említett 200 millió dolláros követelést kiszámították. A magyar és a szovjet álláspont eltérése a követelések értéke tekintetében két okból származik: a) a követelések eredeti értékének megállapításánál mutatkozó eltérésből, b) a követelések átértékelésénél alkalmazott eltérő kulcsokból.
