Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
a) A magyar és a szovjet adatok részben pengőre, részben német márkára szóló követeléseket tartalmaznak. Ha az összehasonlítás kedvéért minden adatot pengőben fejezünk ki, a márkákat az 1945. január 20-i klíring-kurzuson számítva át pengőre, kitűnik, hogy a szovjet fél kereken 1120 millió pengőt követel, a magyar fél pedig 325 millió pengőt ismer el. (Ebben az öszszegben nem szerepelnek a magyar-szovjet vegyes vállalatok és az 50%-nál nagyobb szovjet érdekeltségű vállalatok tartozásai, amelyek még nincsenek teljesen tisztázva, de amelyek nem jelentősek, továbbá nem szerepelnek a kamatok.) A magyar és a szovjet adatok közötti eltérés túlnyomó nagy része három vállalatra esik: Vállalat Szovjet fél követel Magyar fél elismer 1945. évi január 20-i pengőt 1) Dunai Repülőgépgyár Rt. 664 000 000 230 000 000 2) Győri Waggongyár Rt. 115 000 000 20 000 000 3) Creditanstalt Bankverein 142 000 000 — 1-3 összesen: 921 000 000 250 000 000 Az eltérések okait az itt kimutatott 3 vállalat, úgyszintén a többi vállalatok esetében a magyar kormány részletesen közölte a Szovjetunió képviselőivel és meg van győződve arról, hogy megfelelő alapos vizsgálat után a Szovjetunió kormánya is elfogadja a közölt adatokat, melyek szerint a magyar fél által vállalandó tartozás 325 millió pengő, illetőleg - az eredeti adatok alapulvételével - 260 millió pengő és 41 millió német márka. b) A szóban forgó tartozások a vállalatok könyvelésében részint pengőben, részint márkában jelentkeznek. A pengőben kimutatott tartozások átszámítására nézve a magyarországi német javak átadására alakult magyar-szovjet vegyesbizottság 1946. március 26-án felvett 19. számú jegyzőkönyve szerint megállapodás történt, mely szerint 92 pengőt kell 1 USA dollárral egyenlőnek venni. A márkában vezetett tartozások átszámítására ilyen megállapodás eddig nem jött létre. A magyar fél álláspontja kezdettől az volt, hogy a márka és a pengő a háború folyamán párhuzamosan értéktelenedtek el, és mivel a klíringkurzus a pengő és márka között 1940-től 1945-ig állandóan 100=164 volt, javasolta a fenti 92 pengő = 1 dollár arány alapulvételével 56,1 márka = 1 dollár átszámítási arány megállapítását. Ezzel szemben a szovjet fél azt állítja, hogy a márka a háború folyamán az utolsó pillanatig az aranyparitáson maradt és ezért 3,80 márka = 1 dollár átszámítási kulcs alkalmazását kívánja. A német márka elértéktelenedése a szilárd valutákkal szemben már az 1931. évi válság során megkezdődött és Hitler uralomra jutása után rohamosan folytatódott. A szilárd valutájú országokkal való forgalomban már 1932 óta nem az aranyparitás érvényesült, mert a márka elértéktelenedését
