Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
BEVEZETÉS
BEVEZETÉS Nagy Ferenc kormányának 1946. november 22. és 1947. május 31. közötti minisztertanácsi jegyzőkönyveihez Nemzetközi körülmények - külpolitika A békeszerződés Az időszak legfontosabb eseménye a nagyhatalmak által jóváhagyott békeszerződés 1947. február 10-én történt aláírása volt. 1 Ezzel az eseménnyel a magyar kormánynak és a nemzetnek tudomásul kellett vennie, hogy az igazságtalan trianoni határok Magyarország javára történő módosítására nem került sor, sőt újabb három községet csatoltak át Csehszlovákiához. A két világháború közötti nemzetiségi konfliktusokból a szövetséges hatalmak azt a következtetést vonták le, hogy a nemzetiségek kollektív jogainak elismerése káros hatással van a nemzetközi kapcsolatokra, s ezért ezt a kérdést az emberi szabadságjogok deklarálása révén vélték megoldhatónak. A magyar kormány által kidolgozott és a békedelegáció által a párizsi értekezlet elé terjesztett kisebbségi kódex elfogadására esély sem volt. Ennek következtében a szomszédos államokban élő magyarság érdekeinek védelmét sem sikerült biztosítani. Nem talált megértésre és támogatásra a magyar kormány gazdasági béketerve sem. A környező országokkal új alapokra helyezett gazdasági kapcsolatok kiépítésére nem volt reális lehetőség. A békeszerződés aláírásáig a magyar kormány még bízott kisebb könnyítések elérésében, de ezek a remények nem váltak be. 2 A békeszerződés a magyar társadalom várakozása ellenére - nem hozta meg az ország szuverenitásának helyreállását. E várakozások és remények realitását tovább csökkentette, hogy Kárpátalja bekebelezésével a Szovjetunió Magyarország közvetlen szomszédjává vált. Formailag a békeszerződés 1 A békeszerződéssel kapcsolatos érdemi kormányzati tevékenységről lásd: NF mt. jkv. 1946, Bevezetésének 49-56. oldalát, továbbá BALOGH, 1988, BÉKÉS, 1990, FÜLÖP, [1994], KERTÉSZ, 1995, ROMSICS, 2006, SORSDÖNTÉSEK. 2 Ez a bizalom azonban nem volt teljesen egységes. A munkáspártok a következő évtizedek magyar külpolitikáját előrevetítő módon hangsúlyozták, hogy nincs értelme olyan problémákat felvetni, amelyek megzavarják az atmoszférát. Rákosi Mátyás eleve úgy fogalmazott a békeszerződés elfogadásáról folytatott vitán, „hogy az elszakított területen maradt magyarság kérdésének felvetése sem nagyon szerencsés, mert ezzel a jugoszlávok és a románok úgy fogják érezni, hogy az őjóindulatú megnyilatkozásaikat nem vesszük figyelembe. Arománoknál igen komoly felszisszenés volt, amikor a határainkon kívül élő magyarság rossz helyzetét érintettük, s nem lenne szerencsés, ha most erre mégegyszer visszatérnénk. Ez felesleges piszkálódásnak látszik." Lásd e kötet [11] 160. sz. jkv. [23] napirendi pontját.
