Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
niszter nevében is elfogadjuk. Hozzájárulnak az igazságügyminiszter szerepéhez is, ha csak itten különös jogi és alkotmányjogi elgondolások szerepet nem játszanak. O politikus és nem alkotmányjogász, úgyhogy ezekkel a kérdésekkel nincs annyira tisztában. Ha azt hiszi a Kisgazdapárt, hogy ez a hullámok elsimításához hozzájárulhat, akkor az alkotmányjogi aggályokat nem nézik. A harmadik javaslat tekintetében az a véleményük, hogy amenynyiben a mentelmi bizottságnak eddig volt szembesítési joga, akkor ebben az esetben sem lehet ezt megvonni tőle. Amennyiben eddig nem volt meg ez a joga, akkor nem lehet most megadni. Ezáltal a hátsó ajtón visszahoznánk azt a kérdést, amit a parlamenti bizottságnál kifogásoltunk. Dr. Balogh István [államtitkár]: erről nem is volt szó. A miniszterelnök sem kért többet, minthogy tanukat hallgathasson ki a mentelmi bizottság. [Nagy] Miniszterelnök: tanúkihallgatásra joga van a mentelmi bizottságnak. [Erőss] Közellátásügyi miniszter: mindig is volt. [Nagy] Miniszterelnök: a címet feltétlenül meg lehet találni rá. A gondolat nem benne született meg, hanem az egyik legfrissebb letartóztatás kapcsán a belügyminiszter maga ajánlotta fel. Rákosi Mátyás államminiszter: a miniszterelnök három felvetett javaslata közül kettő számunkra feltétlenül járható. A harmadiknál komoly meggondolásai vannak. Amennyiben eddig nem volt kihallgatási joga a mentelmi bizottságnak, szerinte most sem lehet megadni. Szakasits Árpád államminiszter: elég széles jogköre van a mentelmi bizottságnak. 10 [Rajk] Belügyminiszter: a rövid telefonbeszélgetés közte és a miniszterelnök között nem nyújtott lehetőséget arra, hogy megindokolja szempontjait. Ezt a kérdést a közjogászokkal is megbeszélte, egybehangzó véleményt azonban még nem adtak. Ma délig kaptak határidőt a válaszadásra. Amenynyiben a fennforgó gyanúkat nem látná tisztázottnak a mentelmi bizottság, ebben az esetben kikérdezést, illetve tanúkénti kihallgatást rendelhet el. Amikor ezt a kérdést felvetette, az volt a fejében ezzel az üggyel kapcsolatban, hogy Kovács Béla ügyében például egyetlen olyan bizonyíték van, amely 10 A parlamenti képviselők szólásszabadságát és sérthetetlenségét 1867-től kezdve a mentelmijogról - a politikai viszonyok változásával időnként újjáalkotott - törvények biztosították. E jogszabályok kizárták annak lehetőségét, hogy a képviselőket törvényhozói minőségükben kifejtett tevékenységükért parlamenten kívüli tényezők felelősségre vonhassák, a sérthetetlenség pedig biztosította, hogy a képviselők ellen magánszemélyként csak a parlament engedélyével folytathassanak eljárást, akár vétség, akár bűntett volt a vád ellenük. Valamely képviselő ellen tett bejelentés kivizsgálása a parlament mentelmi bizottsága elé került, e bizottság azonban csak javaslatot készített a bejelentésben foglaltak elbírálásáról javaslatát a parlament elé kellett terjeszteni, döntés az egyes ügyekben ott történt. Az 1945. novemberében alakult Nemzetgyűlés által választott mentelmi bizottság 14 tagból állt. A Kisgazdapártnak 7, a Kommunista és a Szociáldemokrata pártnak 3-3, a Parasztpártnak 1 képviselője volt, 1 hellyel rendelkeztek a pártonkívüliek, majd 1946 februárjától további 1 képviselő vett részt a bizottság munkájában. A bizottság elnöke a kommunista Farkas Mihály, helyettes elnöke pedig Bencze Imre kisgazdapárti képviselő lett. (TOMBOR, 1991, 173-199.)
