Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)

A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI

ezt az egész dolgot visszacsinálják. Arra az útra kell visszamenni, hogy aláírnak egy tisztességes, a demokráciát elősegítő kibontakozást, hogy gyorsan helyreálljon a nyugalom. Kéri a miniszterelnököt, a pártjában értesse meg, hogy ezzel nem szolgálták a kibontakozás ügyét, sem a Kisgazdapárt érdekét, hanem ellenkezőleg, súlyos károkat okoztak. Le kell bonyolítani ezt a nyomozást, bírák elé állítani az összeesküvőket, és keresni a koalíció megerősítésének lehetőségeit és a belpolitikai nyugalom megerősítésének feltételeit. [Nagy] Miniszterelnök: Rákosi Mátyás és Szakasits Árpád miniszterelnök-helyettesek nagyon határozott és mégis nagyon emelkedett és tárgyilagos felszólalásai lehetővé tették azt, hogy abszolút objektivitással, minden érzelmi szempont kikapcsolásával is letárgyalhassák a felvetett kérdéseket. Legyen szabad 1-2 szóval a felvetett konkrét kérdésekre válaszolni és ezután, ha magát az összeesküvés tárgyát letárgyalták, legyen szabad az általános politikai helyzetről is beszélni, mert ebben a vonatkozásban is meg kell keresnie a kivezető utat. Talán ez a minisztertanács alkalmas lesz arra, hogy bizonyos gondolatokat megérleljenek, amelyek alapjai lehetnek a kibontakozásnak. A konkrét kérdéseket sem kell nagy körítéssel tárgyalni, mert mind ismerik a helyzetnek minden részletét, és az egyenes kérdésekre egyenes választ lehet adni, amiből világosan érthető a mi szempontunk is. Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes szerint két súlyos kérdés van ebben a pillanatban. Az egyik az, hogy aki az összeesküvésben benne van, annak minden körülmények között bűnhődnie kell. Kijelenti maga és pártja nevében is, hogy ezzel a megállapítással teljes mértékben egyetértenek. A másik kérdés a parlamenti bizottság kérdése. A parlamenti bizottság kiküldésének a kérdésével kapcsolatban ki kell térnie a paraszt képviselői csoport tegnapi értekezletére és határozatára. Nem hiszi, hogy úgy állna konkréten a dolog, mint ahogy Rákosi miniszterelnök-helyettes megállapította, hogy először egy kis csoport határozata volt, hogy azután ebből lett a nagy csoport és így alakult ki a tegnapi helyzet. Az ő benyomása az volt, hogy egészen spontán robbant ki ez az állásfoglalás a parasztokból. O, ismerve a roppant kényes és nehéz politikai helyzetet, azt üzente a parasztcsoportnak, hogy ezt az értekezletet ne tartsák meg. Károlyi Mihály beszéde alatt azonban azt mégis megtartották, nem akarja azt mondani, hogy Károlyi beszéde is jelentős mértékben hozzájárult annak a megtartásához, de történtek erre is utalások.

8 Hoztak egy deklarációt, amelyet, tekintettel arra, hogy az egész 8 Károlyi Mihály a Nemzetgyűlés 1947. február 7-i ülésén, az 1946/47. évi költségvetés vitája során tartott felszólalása - történelmi párhuzamosságok erőltetésével - tulajdonképpen a kisgazdapárti vezetők beárnyékolását, megvádolásuk közvetett elősegítését célozta. Többek között felvetette, mi lett volna, ha a Kisgazdapártnak sikerül megszereznie a belügyi tárcát, ha sikerül Kovács Bélát megbízniuk a tárca vezetésével. Vannak, akik bagatellizálni akarják az összeesküvést - folytatta -, pedig a köztársaság léte vagy nemléte függ ettől. Összehasonlította a helyzetet a frankhamisítási üggyel, amikor Bethlen állította, hogy semmi köze ehhez, pedig mindenki tudta - s ezzel immár Nagy Ferencre utalt -, hogy az ügy szálai az ő kezébe futottak. „Ennek az ügynek ilyen felemás elintézése egyszerűen lehetetlen." Felidézte a Nagy-