Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)

A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI

parasztcsoport egységesen hozott és annak kiadásához ragaszkodott, nem tudott leállítani, hanem csak egy dolgot érhetett el velük szemben, azt, hogy ez a deklaráció mégis olyan formában jöjjön ki, amely nem mutat arra, hogy konkrét kérdésekben szembe akar helyezkedni a nyomozó hatóságoknak, vagy a belügyminiszternek [sic!]. Amikor arról értesült Rákosi miniszter­elnök-helyettestől, hogy ezt a deklarációt szinte hadüzenetnek tekinti a Bal­oldali Blokk, akkor azonnal intézkedett, hogy amilyen mértékben csak szű­kíteni lehet ennek a nyilvánosságát, ez azonnal megtörténjék, noha korábban is tett lépéseket a belügyminiszter ilyen irányú felhívása után. Ennyit ma­gáról a parasztcsoport üléséről és a deklarációról. 9 A parlamenti bizottsággal valóban úgy vannak, hogy nem egy esetben, hanem több esetben hárította el a parlamenti bizottság kiküldésének gondolatát. Elhárította magától [a] szűk pártvezetőség körében, a politikai bizottságban és a képviselői értekez­leten, hanem annak a meggondolásával is [sic!], hogyha ez az egész össze­esküvés-ügy lemehet anélkül, hogy politikai síkra terelődjön, menjen le, ne kavarja fel az amúgy is felzaklatott magyar politikai életet. Tekintsük ezt a kérdést bűnügynek, ne legyen belőle politikai kérdés. Tegnap sem gondolt arra, hogy parlamenti bizottságot küldjenek ki, ez is a parasztcsoport el­határozása volt. Ez a kérdés egészen új megvilágításba kerül azáltal, hogy a Baloldali Blokk kijelenti, hogy ebben a bizottságban nem venne részt. Ha ez így van, akkor természetes, hogy azoknak, akik ezt a határozatot hozták, meg kell fontolni, hogy ilyen körülmények között mi legyen a parlamenti bizottsággal. Felvet egy kérdést. A parlamenti vizsgálóbizottság ebben az esetben egy egészen egyoldalú szervezetté válna, amelyiknek a munkáján kétségtelenül maradna egy morális folt, még ha teljesen jó munkát is akar­na végezni, az, hogy a Parlament egyik oldaláról jött. Nem lehetne-e elhárí­tani az egész parlamenti bizottság kérdését azzal, hogy mi megkérnénk arra az igaz ságügyminisztert, hogy maga is, az államtitkárával együtt, mielőtt a bíróságnak kiosztja [sic!] az ügyet, nézze meg és mondjon róla véleményt. Ez az egyik dolog, amelyik nyilván bizonyos mértékig megnyugtatná a pa­raszt képviselői csoportot, hogy egy ember, akinek úgyis a keze közé kerül a dolog, és aki diszponál a vád tekintetében, megnézi és esetleg szükség sze­rint valamely grémium előtt maga is tájékoztatást ad. Helyesnek tartaná, ha a belügyminiszter most már erre a konkrét esetre vonatkozóan a felve­atádi-Bethlen kézszorítás esetét, aminek - mondta - nem szabad megismétlődnie. Felszólítot­ta a Kisgazdapártot, hogy közeledjék minél jobban a munkáspártokhoz. (NN, 1945-1947. V. köt. 92. ülés 161-171.) 9 Kovács István indítványa után, a Nemzetgyűlés február 7-i ülésén Justus Pál szociálde­mokrata képviselő javasolta, hogy a kérdés megtárgyalásával várják meg a pártközi tárgyalá­sok eredményét, s ha nem jönne létre megegyezés, akkor ezt követően tárgyaljanak a bizottság kiküldésének részleteiről. Justus Pál javaslatát a képviselők nem fogadták el, hanem úgy ha­tároztak, hogy az indítványt a parlament következő ülésén fogják tárgyalni. Kovács István azonban a Kisgazdapárt képviselői csoportjának határozata alapján a február 11-i ülésen a parlamenti vizsgálóbizottság kiküldésére vonatkozó indítványnak a napirendről való levételét kérte. (NN, 1945-1947. V. köt. 92. ülés 254-257. és 93. ülés 275.)

Next

/
Thumbnails
Contents