Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
BEVEZETÉS
pártpreferenciáról volt azonban szó, hanem az államapparátus személyi állományával szemben támasztott sajátos igényről is, amely mindenekelőtt az utasításoknak való engedelmeskedést, azok gondolkodás nélküli végrehajtását várta el a köztisztviselőktől. Jellemző erre Gerő Ernő egyik felszólalása a Borsodi István kinevezéséről folytatott vitában, amikor Gyöngyösi János azon érvelésére, hogy a külügyi munkában komoly felkészültségre és tudásra van szükség, lakonikusan azt válaszolta: „inkább ne legyenek olyan felkészültek." 154 Szolnoki István kisgazdapárti kereskedelem- és szövetkezetügyi államtitkár egy Nagy Ferenc miniszterelnökhöz írt jelentésében ugyancsak élesen felvetette a külkereskedelmi kirendeltségek személyi összetételében a munkáspártok térfoglalásának kérdését. 155 A régi tisztviselők 1945 utáni eltávolítását követően vidéken a községekben szintén felborultak az igazgatási állapotok. A belügyminiszter viszonylag hamar átlátta, hogy a lakosság túlnyomó részét jelentő parasztság kézbentartása szempontjából alapvető fontosságú a helyi igazgatási feladatok ellátására legalább alapfokon képes tisztviselői gárda munkába állítása. Ezért a régi kétéves tanfolyamok helyett rövidebb, mindössze három hónapos tanfolyamokat szervezett, amelyeken paraszt és munkás embereket készített fel a községi jegyzői feladatok ellátására. 156 Hasonló jellegű és célú tanfolyamokat más területeken is szerveztek. Az egyetemeken és főiskolákon szerezhető képesítés elnyerésének megkönnyítéséről szóló 11 140/1945. ME sz. r. 157 kiegészítéseként Ortutay vallás- és közoktatásügyi miniszter kezdeményezte, hogy azokat a hallgatókat, akik a tudományegyetemek jog- és államtudományi karán szervezett kétéves munkástanfolyamot elvégezték, a közigazgatásban mindazokra az állásokra, és szakszerűség kívánalmai ma már mérlegelés tárgyává sem tétetnek. Sajnálatos és beteges jelenség, hogy a pártok főleg a külföldi posztokat ma kizárólag saját céljaikra (pártpolitikai érdemekért való jutalmazásokra) vagy egyeseknek Magyarországról való eltávolítására) akarják felhasználni." (MOL XIX-J-l-u 1946-9/res MK 22. d.). Meg kell említeni, hogy az ügyirat mellékletét képezi a Külügyminisztérium II-IX. fizetési osztályba tartozó 135 kinevezett, továbbá 16 szerződéses vagy tiszteletdíjas munkatársának felsorolása - pártállásuk, illetve pártonkívüliségük feltűntetésével. Közülük 14 személy a Kommunista Párt, 18 a Szociáldemokrata Párt, 11a Nemzeti Parasztpárt, 1 a Polgári Demokrata Párt és 41 személy a Kisgazdapárt ajánlatára került a minisztérium állományába. 154 Lásd a [18] 167. sz. jkv. 41. napirendi pontját. 155 „Az eddig kinevezettek és már kint működők mind munkáspártiak s nemcsak a mi pártunk szempontjából kifogásolható ez, de aligha veszik jó néven a nyugati és északi hatalmak, hogy részünkről a Külkereskedelmi Igazgatóság munkáspártiakat küld ki. Különben is kifogásolható az, hogy ezek a Külkereskedelmi Igazgatóság kirendeltségeinek vezetői kereskedelmi attachékká válnak azonnal s a diplomáciai kar tagjaivá. Ez azért aggályos, mert az eddig kiküldöttek semmi esetre sem ütik meg erkölcsileg és felkészültségbelileg a diplomáciai kar nívóját, és ez biztosíthat nekik olyan szabadságot, amellyel félős, hogy vissza is élnek, ami a legrosszabb megítélést vonná maga után kormányunkra." MOL-XIX-A-l-e-I/2 1945-1947 ld. 156 Lásd a jelen kötet a [6] 155. sz. jkv. 1. és a [11] 160. sz. jkv. 6. napirendi pontját és jegyzeteiket. 157 MK november 27., 186. sz., lásd TZ mt. jkv. [3] 70. sz. jkv. [36] napirendi pontját.
