Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)

BEVEZETÉS

Felvette a kormány a diplomáciai kapcsolatot Egyiptommal is.

151 A kairói követ kinevezésére azonban már Dinnyés Lajos kormánya idején került sor. Akijelölt követ, Oltványi Imre azonban nem foglalta el ezt a számára ekkor kijelölt állomáshelyet.

152 * Ennek a kiemelt fontosságú vezető garnitúrának a munkáját segítette, állásfoglalásait előkészítette, döntéseik végrehajtásáról gondoskodott a köztisztviselők, a közszolgálati alkalmazottak széles tábora. A pártok természetesen törekedtek ennek a nagy befolyással rendelkező társadalmi rétegnek a saját oldalukra állítására, illetve a régi garnitúra visszaszorítására és saját „kádereik" pozícióba helyezésére. A munkáspártok, főleg a Kommunista Párt, a jobboldali személyek félreállítását szolgáló igazolásokon, majd a bizonyos revízióval enyhített B-listázásokon túlmenően is mindent megtettek, hogy a saját pártjuknak megfelelő személyeket állítsanak be a közéletbe. A politikai elvárások előtérbe kerülése miatt azonban a szakmai felkészültség figyelembevétele többnyire háttérbe szorult a kinevezéseknél. Az egyes - főleg munkáspárti - miniszterek gyakran kérték egyes, baloldali magatartásuk miatt 1945 előtt elbocsátott személyek rehabilitálásához, közülük többek magasabb besorolás szerinti munkába állításához a minisztertanács hozzájárulását. Ugyancsak gyakran kérték az egyes miniszterek az általuk kinevezésre javasolt személyek esetében a jogszabályokban előírt képesítési kellékek meglétének az elengedését, vagy pártjuk pozíciószerzési szempontjainak figyelembe vételét. A külügyi területet különösen érzékenyen érintették ezek a jelenségek. Bolgár Elek kommunista államtitkár, továbbá Sebestyén Pál, Velics László, Kvassay László és Kertész István párton kívüli külügyminisztériumi vezető tisztviselők közös beadvánnyal fordultak ez ügyben Gyöngyösi János külügyminiszterhez, kérve a pártpreferenciák felszámolását.

153 Nem csupán Borsodi [Borsody] István (1911-2000) újságíró, 1937-tól 1944-ig Prágában a Magyar Hírlap szerkesztője volt. 1945 után a Nemzeti Parasztpárt tagja lett, szerkesztette az Új Magyarországot és a Szabad Szót, majd a Washingtoni magyar követség sajtóattaséja volt. Személyét az 1945 előtti újságírói tevékenysége miatt csehszlovák részről támadták. Nagy Ferenc miniszterelnök eltávolítása után lemondott állásáról és az Egyesült Államokban maradt, részt vett az emigráció munkájában. 151 Lásd e kötetben a [30] 179. sz. jkv. 106. napirendi pontját. 152 DL MT. JKV., [3] 183. sz. jkv. 102. napirendi pont és jegyzete. 153

„Nálunk... - olvasható a beadványban - a követek, beosztottak, sőt a segédszemélyzet kinevezése is túlnyomólag politikai protekcionizmus és az azzal párosuló nepotizmus alapján megy végbe. E körülmény külképviseleteink színvonalának olyan csökkenését fogja eredményezni, amely egyre inkább ártalmas lesz a demokratikus Magyarország presztízse szempontjából és botrányos állapotokat fog teremteni egész külügyi szervezetünkben. Ma már a pártok olykor nemcsak személyeket protezsálnak, hanem egyenesen megjelölik a részükre a Külügyminisztériumban vagy valamelyik külképviseletnél követelt állást és ily módon a külügyminiszter kizárólagos hatáskörébe avatkoznak be." Észrevételezték továbbá, hogy a „koalícióban résztvevő pártok egyre rendszeresebben igyekeznek kizárólag pártpolitikai szempontokat érvényesíteni a külügyi kinevezéseknél, úgyhogy külképviseleteink felállításánál a rátermettség