Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)

A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI

zetéseket és a legalacsonyabb fizetés 200 forint lesz, ezzel szemben ő jön egy 160 forintos legalacsonyabb fizetéssel. Szakasits Árpád államminiszter: a fizetésrendezést el kell fogadni. Azonban az állami apparátusunk még mindég túlméretezett. A B-lista után, ha megnézzük az illetményhivatal kimutatását, akkor kiderül, hogy ugyanannyi tisztviselő van, mint a B-lista előtt volt. Ezt nem bírjuk el. [Bárányos] Földmívelésügyi miniszter: sőt most még több tisztviselő van, mint a B-lista előtt. Szakasits Árpád államminiszter: lehetetlen 160 forintos tisztviselőkkel dolgoztatni. Ez a korrupció melegágya. Hozzá kell látni a közigazgatási létszám minimálisra való lecsökkentéséhez, [sic!] Ha megtakarításokat tud az állam eszközölni ezen az improduktív területen és azt produktív területre viszi át, ott majd tudja az elbocsátott tisztviselőket alkalmazni. De ennek neki kell látni minél előbb. [Rácz] Pénzügyminiszter: minden párt felkarol egy dolgozócsoportot, és azt védi. [Bárányos] Földmívelésügyi miniszter: ezt a létszámapasztást elő lehetne venni olyan formában, hogy a megüresedett állások csak fele mértékben lennének betölthetők. Ezt végig lehet az egész vonalon vinni. Ha [a] fizetésemeléseket elhalasztjuk február l-ig, ezen idő alatt még apasztásokat is lehet eszközölni. Rákosi Mátyás államminiszter: arra nem tér ki, hogy különböző kategóriákban különböző legyen a fizetés. Nem lehet mindenkit egy kaptafára húzni. Azonban nagyon sokat lehet még változtatni. Természetesen ennek semmi köze nincs a szerzett jogú nemességhez. Ezeken a szerzett jogokon nem tudunk változtatni. A konkrét cél most az, hogy a rosszul fizetett állami tisztviselőkön, anyagi helyzetünkhöz mérten segítsünk. Még egyszer azt mondja, hogy nincs megijedve az ötféle forrásoktól, [sic!] Amíg nem lesz meg a békebeli fizetés, addig a fizetési skálák mozogni fognak felfelé. Nem ijed meg attól sem, ha hat hónapon át állandó fizetésemelések lesznek. Három éven belül a békebeli színvonalat nem lehet elérni. Sajnos azonban a köztisztviselők nem várhatják, mint a türelmes birkák a bölcs kormányzat rendelkezéseit és nem csoda, ha minden oldalról nyomást gyakorolnak helyzetük javítására. Látja, és tapasztalatból tudják, hogy míg nem morognak, a kormányzat nem töri magát, hogy emelje a fizetéseket. Ha alul nyomnak, mi visszaszorítjuk. Létrejön egy komplexum. Ez a demokráciának a működéséhez hozzátartozik. Olyan nyugodt közalkalmazotti fizetési helyzet, mint 1928-ban volt, még három évig nem lesz. Hogy a forint stabil maradjon, ezt megköveteli az összkormányzat. Most ennek kell alárendelni a többi szempontokat [sic!] is, mert különben anarchikus jelenségek fognak mutatkozni. Ha megmagyarázzuk a köztisztviselői rétegnek, hogy értékálló fizetést akarunk nekik biztosítani és ebből a szempontból nézzék, akármilyen kevés is a fizetés, vállalni fogják a konzekvenciákat. Ennek az intelligens rétegnek ezt meg lehet magyarázni. Meg van győződve arról, hogy meg is értik. Fenn-