Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
BEVEZETÉS
tak a SZEB megszűnése, s a szovjet csapatok kivonása utáni időben Magyarországon követendő politikájukat illetően. így bár nem vett részt a békeszerződés életbelépése utáni politikai átalakítással kapcsolatos szervezkedésekben (az un. összeesküvésben), a Kommunista Párt és a Szovjetunió részéről mégis - a maguk szempontjából indokoltan - következetesen arra törekedtek, hogy kikapcsolják őt a magyar politikai életből. A Magyar Kommunista Párt, főleg Rákosi, már 1947. április elsejétől olyan információkat adott a szovjet vezetőknek, hogy Nagy Ferenc részt vett, sőt irányító szerepet vitt az összeesküvésben. Igyekeztek még a békeszerződés életbelépése előtt, a szovjet megszállás idején elérni a félreállítását. 130 Nagy Ferenc 1947. május 14-én kikapcsolódás és tapasztalatszerzés céljából utazott el Svájcba feleségével együtt. Kérdésként merül fel, hogy ha teljesen egyértelmű volt Rákosiék és a szovjet vezetők számára az „összesküvési ügyben" való részvétele, miért engedték ki az országból. Utóbb úgy állították be a magyar társadalom előtt, hogy Nagy Ferenc eleve disszidálási szándékkal hagyta el az országot. Ez utóbbi állításnak ellentmond az, hogy ötéves kisfiát nem vitte magával - ami ismerve a kommunista vezetés kíméletlen magatartását - a külföldön maradás tervezése esetén nehezen lett volna megérthető. Más kérdés az, hogy a Kommunista Párt részéről milyen szempontok játszottak szerepet a kisfiú készséges kiküldését illetően. Feltételezhető, hogy egyszerűen csak mielőbb meg akartak szabadulni az összesküvésben való részvétel vádjáról Svájcban értesülő miniszterelnöktől. Nagy Ferenc egész politikai pályafutását, s a kormányának második felében tanúsított magatartását ismerve nem lehet egyetérteni Szekfű Gyulának - az 1947. évi napi-politikai eseményektől és elvárásoktól is befolyásolt, majd jórészt a köztudatba is átment - álláspontjával, miszerint „a hivatalos felelősséggel is megterhelt, külföldre szökött miniszterelnök" semmiképp sem menthető fel annak a felelőssége alól, hogy elszalasztottá bekapcsolni a középosztályt az országnak a munkáspártok által megtervezett újjáépítésébe. 131 „Erre csak azt válaszolhatom - írta Nagy Ferenc, ismerve vagy nem ismerve Szekfű Gyula könyvét -, hogy a magyar politikát több mint két esztendőn keresztül inkább jellemezték a kényszerűségek, mint az eredmények. 130 Rákosi már április 5-én arról írt Sztálinnak, Molotovnak és másoknak, hogy „Nagy Ferenc miniszterelnök mindenképpen részt vett az összeesküvésben, só't feltételezhető, hogy a legutóbbi időszakban ő adott politikai tanácsokat az összeesküvőknek." G. Korotkevics szovjet magbízott ugyancsak áprilisban Rákosival folytatott megbeszéléséről többek között a következőketjelentette: „Politikai téren a legfontosabb feladat az, hogy megbontsuk a Kisgazdapárt és az egyház szövetségét. Kovács Béla, a Kisgazdapárt vezére kompromittálódott, most Nagy Ferencen a sor." Április 29-én Rákosi Molotowal folytatott megbeszélése során kijelentette: „Mindent kizáróan tudjuk, hogy Nagy Ferenc miniszterelnök is részese volt az összeesküvésnek. A letartóztatottak tanúvallomásaiból kiderül, hogy Nagy Ferenc az összeesküvők csoportjának egyik vezetője. Kérte egyben, hogy a szovjet fogságban lévő Kovács Bélát adják ki akár csak 2-3 órára a magyar hatóságoknak, hogy vallomást tegyen a magyar nép előtt Nagy Ferencnek az összeesküvőkkel fennállt kapcsolatáról. Lásd: MOSZKVÁNAK JELENTJÜK, 159., 176., 195., 203. 131 SZEKFŰ, 1947, 170.
