Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)

A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI

lehet tenni. A tegnapi nap folyamán közölte vele Sabalin, hogy Moszkva 11 és fél millió dollárban rögzítette a végső ajánlatot. Ez azt jelenti, hogy három és fél %-kal tőkésítjük az 1938-as osztalékot. A beruházásokkal szemben leírást is kellene alkalmazni, de akkor viszont már mínusz jönne ki. Este Sabalin egy újabb moszkvai telefonbeszélgetés alapján közölte, hogy 12 millió dollár végső határra kapott felhatalmazást, ezt azonban csak az esetben tudja tartani, ha a pénteki minisztertanács elfogadja, mert különben csak a 11 és fél milliót van módjában tartani. Ha a tényleges tőkésítési százalékot figyelembe vesszük és egyéb körülményeket is, akkor 14 millió volna, mint legalacsonyabb elfogadható ár. Ismeretes, hogy előlegül 3 és fél millió dollár beszámítást már kaptunk. Kérése az volt, hogy ami hátralévő beszámítás még van, az az 1947. évre vétessék figyelembe a jóvátételi szállításoknál. Sabalin közölte, nem áll módjában 5 millió dollárnál többet beszámítani, mert a jóvátételi szállítások előírt mértéke szovjet üzemeknél már számításba vétetett és így az ottani termelési rendet veszélyeztetné egyes szállítások elmaradása. Közölte azt is, hogy a tárgyalások elhúzódása kedvezőtlen légkört és elkedvetlenedést okozott, ami nem kedvező a két ország közötti viszony szempontjából. Kívánatos tehát, hogy még a mai napon létrejöjjön a megállapodás. A maga részéről javasolja a 12 millió dollár elfogadását. Azzal indokolja, hogy ha a petrozsényi tárgyalások megszakadnak, ez költségvetési szempontból rendkívül káros. A romániai szénbányákat államosítani kell és akkor a tulajdonosokat kárpótolják. További értékesítési lehetőség nem fog kínálkozni, mint ez. Végül megemlíti, hogy határozottan kínos benyomást kelt a tárgyalások elhúzódása, tekintettel arra is, hogy Magyarország kereskedelmi tárgyalásokat kezdett Moszkvával. Egyéni véleménye a kérdésről az, hogy 12 millióval nem vagyunk távol attól a határtól, amit mi elérhetőnek képzeltünk, ilyen szempontból tehát, feltéve, hogy még valamit lehet javítani, nem látszik elfogadhatatlannak.

3 Üzemi eredmény 5 %-os tőkésítése kb. 15 milliót tenne ki. Ezt szintén fel lehetne használni. Felsorolja az első öt hónap eredményét, amit jóvátételi vonalon költöttünk, amelyből megállapítható, hogy 109 millióval léptük túl az előirányzatot.

4 Ha 3 Miután a Budapestre érkezett szovjet delegációval nem sikerült megegyezni a petrozsényi kőszénbánya értékének a realitásokat megközelítő megállapítását, illetve értékéből minél nagyobb hányadnak az 1947. évi jóvátételbe történő beszámítása tekintetében, Rácz Jenő pénzügyminiszter felkérte Szentpétery Györgyöt, a Jóvátételi Hivatal elnökhelyettesét (egyúttal a magyar tárgyaló-delegáció vezető-helyettesét), hogy még a minisztertanács állásfoglalása előtt keresse fel Sabalin vezérőrnagyot, s próbálja meg kedvezőbb belátásra bírni a nehéz helyzetben lévő magyar gazdaság iránt. Szentpétery Györgynek a tárgyalásokról készített feljegyzése megtalálható a Pénzügyminisztérium iratai között. (MOL XIX-L-l-k 250. doboz. Magyarszovjet pénzügyi tárgyalások. Petrozsényi Szénbánya Rt. c. dosszié.) Jórészt ennek a feljegyzésnek az alapján tette meg előterjesztését, illetve javaslatát a pénzügyminiszter. A magyar-szovjet kereskedelmi tárgyalásokról lásd a [18] 167. sz.jkv. 26., illetve a [24] 173. sz. jkv. [71], a [25] 174. sz. jkv. 2., a [27] 176. sz. jkv. 3„ és a [30] 179. sz. jkv. [47] napirendi pontját. 4 Itt és a következő nyolc mondatban szereplő tételeket egybevetve a pénzügyminiszter által a Jóvátételi Hivatal részére az előző hónapokra rendelkezésre bocsátott összegekkel (lásd