Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
reállítása révén. Ezen kívül az önkormányzatok és az ármentesítő társulatok iparkodtak a saját háztartási hitelükből a rendelkezésre álló összegeket hasonló munkákra felhasználni és ezzel a munkanélküliséget enyhíteni. Mindezeknél a munkáknál iparkodtam a befektetett hitelek gazdasági ellenértékét biztosítani. Nyolc vármegyében, 10 törvényhatósági jogú városban, 27 megyei városban, 8 községben, 31 ármentesítő társulatnál és 8 MAV üzletvezetőség területén szerveztem a mai napig közmunkákat, összesen 32 769 munkáslétszámmal, 1 515 769 napszámkeretben. Budapest székesfővárosban mintegy 6000 munkanélkülinek biztosítok munkaalkalmat. A Közmunkaváltság Alap terhére foglalkoztatott munkanélküliek száma tehát összesen 38 769. A közmunkák szervezésénél, a gazdaságosság követelményeinek szem előtt tartásával, az a cél vezetett, hogy minél több munkanélkülinek tudjak szerény megélhetést biztosító munkaalkalmat nyújtani. Ezért a munkabéreket - a Szakszervezeti Tanáccsal egyetértésben - első ízben meglehetősen alacsony mértékben, átlagosan 57 fillér órabérben állapítottam meg. Később a FÉKOSZ, a MÉMOSZ és a Szakszervezeti Tanács mind sürgetőbb követelésének helyt adtam és 1946. november 1-tól 18-ig magasabb, majd november 18-tól a földmunkásoknál a legalacsonyabb az építőipari munkásoknál pedig - kormányrendelet következtében 102 - a legmagasabb kollektív munkabéreket állapítottam meg. Jelenleg a legalacsonyabb órabér a könnyű földfelszíni munkásoknál 60 fillér, a romeltakarító és a földmunkásoknál 79 fillér (szerszámhasználat esetén 89 fillér), az építőipari segédmunkásoknál 89 fillér, szakmunkásoknál 119 fillér, a kubikusmunkásoknál 107 fillér. A földmunkásoknál és kubikusoknál a teljesítményrendszert is bevezettem. Munkavezetők 110-150 és 190 fillér órabért kapnak. A közmunkán dolgozókat az OTI-nál baleset ellen biztosítom, ennek díja l Á%. A Szakszervezeti Tanács követelésére később vállaltam a 6%-os családpénztárijárulék fizetését is. Az eredeti 57 filléres órabérrel és a V^-os OTI balesetbiztosítási járulékkal szemben tehát igen jelentős munkabér-különbözet állott elő. A közmunkákat meghatározott számú munkás részére, meghatározott napszámkeretben szerveztem meg és úgy számítottam, hogy a munkák március végéig fognak a munkanélkülieknek keresetet nyújtani. Közbejött azonban a kormány első karácsonyi segély rendelete, amely okozott volna komolyabb zavart [sic!]. Az első rendelet helyes értelmezése alapján idejében ki is adtam az utasítást, hogy mindazoknak a közmunkásoknak, akik a rendelet hatálybalépését, tehát 1946. december 1-ét megelőző bérhéten munkát teljesítettek, a karácsonyi segélyt ki kell fizetni. A második kormányrendelet azonban ezt a rendelkezésemet - amelynek alapján mindössze legfeljebb 3-400 000 forintot kellett volna kifizetni - hatálytalanította, amennyiben kimondta, hogy 102 Feltehetőleg a kollektív szerződésekről szóló 8620/1946. ME sz. r.-re (MK július 28., 169. sz.) utalt; lásd továbbá NF MT. JKV. 1946, [49] 132. sz. jkv-ének [46] napirendi pontját.
