Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
rv. A Potsdami Egyezmény végrehajtásával kapcsolatos elintézetlen kérdéseknek egy további csoportját jelenti az átadásokkal kapcsolatban harmadik államok részéről támasztható kártérítési igények kérdése. A Szovjetuniónak a Potsdami Egyezmény végrehajtásával megbízott közegei számos olyan vagyontárgynak az átadását is kívánták a magyar kormánytól, amely vagyontárgyakra nézve vitás volt, vajon tényleg német állampolgárok tulajdonát képezték-e. A Szovjetunió közegei az átadásra vonatkozó kívánságaikat sok esetben nem egészen megbízható bizonyítékokra alapították, míg ugyanakkor a magyar kormány képviselőinek sok olyan bizonyíték volt a kezében, amelyek azt igazolták, hogy ezek a vagyontárgyak nem német állampolgárok tulajdonai voltak, hanem harmadik államok (így főleg Ausztria, Csehszlovákia, Egyesült Államok stb. állampolgáraié. Azokban az esetekben, amikor a Szovjetunió kiküldöttei a magyar kormánymegbízottak aggályai ellenére is fenntartották azt az álláspontjukat, hogy a kérdéses vagyontárgy német tulajdon volt, és ennek folytán átadandó a Szovjetuniónak, s ezt az állásfoglalásukat a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnökének állásfoglalása is megerősítette: a magyar kormány úgy döntött, hogy a vitás vagyontárgyak átadandók a Szovjetuniónak, s amenynyiben egy harmadik állam reklamálja magának a vagyontárgyak tulajdonjogát, ezzel a követeléssel a Szovjetunióhoz kell fordulnia, mert a magyar államnak nem lehet feladata, hogy harmadik államok érdekeit a Szovjetunióval szemben megvédelmezze. Ez az álláspont azonban csak akkor lehet helyes, ha a Szovjetunió késznek nyilatkozik arra, hogy a követeléssel fellépő harmadik államokkal szemben vállalja a felelősséget, és nem engedi meg, hogy ez a felelősség Magyarországra háríttassék át. A Szovjetunió ilyen állásfoglalása azért rendkívül fontos Magyarország szempontjából, mert nyilvánvaló, hogy olyan államok, mint pl. Ausztria, nem a hatalmas Szovjetunióval szemben fognak kártérítési igénnyel fellépni, hanem Magyarországgal szemben támasztanak követelést, s e követelésüknek könnyen érvényt is tudnak majd szerezni oly módon, hogy a területükön található magyar vagyontárgyakat zárolják, és saját céljaikra használják fel. Az elmondottakra tipikus példa a Creditanstalt-Bankverein wieni cég budapesti fiókjának esete. Ezt a fiókot - miután a szovjet kiküldöttek a legnagyobb eréllyel követelték - a magyar kormány, mint német érdekeltséget, átadta a Szovjetuniónak. Ezzel szemben a Creditanstalt bécsi anyaintézetét nem adták át a Szovjetuniónak, s az, mint államosított osztrák bank folytatja működését. A Creditanstalt magyarországi vagyonának a Szovjetunió részére történő átadása ellen az osztrák kormány a magyar kormányhoz intézett jegyzékekben és diplomáciai képviselői útján is több ízben tiltakozott, s közölte a magyar kormánnyal, hogy az átadásért a felelősséget a magyar kincstárra fogják hárítani. Az ilyen és hasonló esetekben - amikor a
