Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
tiltakozás az érdekelt harmadik állam részéről kellő időben megtörtént - a magyar kormány valóban nem állíthatja azt, hogy a kérdéses vagyontárgyakat jóhiszeműen, a harmadik államok igényeinek az ismerete nélkül adta át a Szovjetuniónak. Ha tehát az átadás ilyen esetekben - a szovjet megbízottaknak és a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnökének erélyes fellépése folytán - mégis megtörtént: a magyar kormány szeretné biztosítva látni, hogy az ilyen átadásokért a Szovjetuniónak és nem Magyarországnak kell vállalnia a felelősséget. Különösen vonatkozik ez azokra az esetekre, amelyekben a magyar kormánynak a megfelelő külföldi államok kormányaitól származó figyelmeztetések vagy az előtte bemutatott dokumentumok alapján - tudnia kellett, hogy a szóban forgó vagyontárgyak német volta vitássá van téve, ennélfogva fokozott óvatosság kötelezettsége, és fokozott felelősség terheli a magyar kormányt. Ennek a felelősségnek az érvényre juttatása érdekében a magyar kormány minisztertanácsi határozattal egy olyan formulát dolgozott ki, amely a vitás vállalatok átadása alkalmával jegyzőkönyvileg kifejezésre juttatja, hogy a kérdéses vagyontárgyak a magyar kormány birtokában lévő bizonyítékok szerint nem képeznek német tulajdont, s ezért a magyar kormány csupán a Szövetséges Ellenőrző Bizottság kívánságának engedve adja át azokat a Szovjetuniónak. A Szovjetunió végrehajtó közegei az ilyen értelemben fogalmazott átadási jegyzőkönyvek aláírását minden esetben megtagadták, illetőleg azokhoz olyan záradékot fűztek, amely szerint a Potsdami Egyezmény végrehajtására alakult magyar-szovjet bizottság közös egyetértéssel határozta el a vagyontárgyak átadását. E jegyzőkönyvek alapján pedig a későbbiekben kétségkívül megállapítható lesz Magyarország felelőssége. Azok az államok, amelyek nem is gondolnak arra, hogy a hatalmas Szovjetunióval szemben kártérítési kötelezettséget támasszanak: a Szovjetunióval együttes felelősséget vállaló, gazdaságilag gyöngébb Magyarország felé fognak fordulni kártérítési követeléseikkel, amelyeknek kielégítése Magyarország szempontjából egy újabb - most már harmadik - jóvátételi teljesítményt jelentene. Az eddig előadottak alapján a magyar kormány a Potsdami Egyezmény végrehajtásával kapcsolatos vitás kérdéseknek a következő módon való eldöntését javasolja: 1) Annak kimondását, hogy a Szovjetunió a Magyarországon található német vagyonoknak mind aktív, mind passzív tételeit átveszi. 2) Annak kimondását, hogy a Szovjetunió a magyar vállalatok Németországgal szemben fennálló tartozásainak megtérítése címén csupán a magyar kormány által már eddig elvállalt térítési összegekre tart igényt, s e tartozások valorizálása minden esetben az 1945. évi január 20-i vásárlóerejű pengőre átszámítva, 92 ilyen pengőt egy USA dollárral egyenlőnek véve, fog történni.
