Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
maradt. Megállapítható tehát, hogy e tartozások szempontjából a pengő" és a márka viszonya 1945. január 20-án ugyanaz volt, mint a megelőző években, vagyis a pengő és a márka egymással párhuzamosan értéktelenedett el. (Valóságban persze az volt a helyzet, hogy a háború alatt a márka sokkal jobban elértéktelenedett, mint a pengő, bár ez a klíringárfolyamban nem jutott kifejezésre; az azonban semmi esetre sem állítható, hogy a márka kevésbé értéktelenedett el, mint a pengő.) Mivel a két valuta klíringértéke mindvégig párhuzamos volt, teljesen méltányos álláspontra helyezkedett a magyar kormány, amikor a szovjet közegeknek azt a javaslatot tette, hogy ha a pengőből 1945. január 20-án 92 felelt meg egy dollárnak, akkor - a klíringárfolyam arányában - a márkából 68-at kell egy dollárral egyenlőnek venni. Hangsúlyozni kell, hogy ez a javaslat a márkát magasan túlértékeli akkori tényleges vásárlóerejével szemben. Már a háború első éveiben köztudomású volt ugyanis, hogy Magyarországon 1 pengőnek kb. annyi a vásárlóereje, mint Németországban 1 márkának, s a háború későbbi folyamán ez a viszony még inkább a márka rovására tolódott el. A magyar kormány e javaslata alapján a márkatartozásokat 17 forintfillérrel kellett volna értékelni. Ezzel szemben a szovjet közegek 1 márkát 3,07 forinttal kívántak értékeltetni, vagyis a márkákat aranymárkának tekintve, így akarták azokat dollárra és dollárról forintra átszámítani. A szovjet közegeknek ez az álláspontja, amellett, hogy köztudomású tényekkel (magyar-német klíringparitás; a márka elértéktelenedése; a márka és a dollár értékviszonya pl. Svájcban a háború alatt stb.) a legélesebb ellentétben áll, egyúttal elviselhetetlenné duzzasztaná Magyarországnak azokat a terheit, amelyeket a magyar kormány akkori jelentéktelenségükre tekintettel, pusztán a Potsdami Egyezmény sima végrehajtása érdekében vállalt magára. A szovjet közegek azonban később még tovább mentek átértékelési kívánságaikkal. A legutóbb közölt álláspontjuk szerint az átértékelést a következőképpen kellene végrehajtani: A) Pénztartozások: 1) Ha 1941 előtt keletkeztek, a pengőt is, a márkát is a valutaparitás alapján, vagyis 1 pengő - 2,26 forint, 1 márka = 3,07 forint; 2) Ha 1941. és 1945. között keletkeztek: a pengőket a már korábban megállapított 92 P = 1 dollár, vagyis 1 P = 0,126 forint kurzuson, a márkákat az 1) alatti 1 márka = 3,07 forint kurzuson. B) Arutartozások: Tekintet nélkül a keletkezés időpontjára és a számlázás valutájára, a megfelelő áru mai nagykereskedelmi árának alapján volnának valorizálandók. Erre a szovjet javaslatra a magyar kormány képviselői eddig érdemi választ nem adtak, hanem azt a magyar kormány elé terjesztették. A magyar kormány ez alkalommal adja meg a javaslatra a választ.
