Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)

A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI

és a követelések adandók át, míg a passzívákat, vagyis a vagyontárgyakat terhelő tartozásokat a Szovjetunió nem köteles a vagyon átvételekor átvállalni. Ennek a felfogásnak egyetlen alapja egy fordításbeli pongyolaság, amelynek folytán a Potsdami Egyezmény orosz szövege „aktívák"-ról tesz említést, míg az egyezmény angol és francia szövege vagyont említ. Azt, hogy a Potsdami Egyezményt aláíró hatalmaknak ilyen értelmezés nem lehetett szándékukban, a már bevezetésül előadottak mutatják. Az egyezménynek a budapesti szovjet hatóságok által kívánt értelmezése ugyanis azt jelentené, hogy a magyarországi német vagyon aktív tételeit átvenné a Szovjetunió, ezzel szemben mindazok, akik ezzel a vagyonnal szemben hitelezőként jelentkeznek, kielégítetlenül maradnának; vagyis az egyezmény ilyen végrehajtása az aláíró hatalmak akaratával szemben nem csak német, hanem más államokbeli, főleg pedig magyar állampolgároknak is károsodását jelentené, ha pedig ezek a károsultak a magyar állammal szemben sikerrel érvényesítenék követelésüket (ami valószínű), akkor a magyar kincstárra szakadnának újabb jóvátételi terhek. Hogy ezek a terhek mennyit tennének ki, megmondani nem lehet, de minden bizonnyal olyan jelentősek volnának, hogy egy második jóvátétel jellegét öltenek magukra. A magyar kormány az eddigiekben mindig óvást emelt a Potsdami Egyezmény ilyen értelmezése ellen, és ezt képviselői az eljáró szovjet közegek előtt napról-napra kifejezésre juttatták. Ennek ellenére a szovjet közegek következetesen kitartanak álláspontjuk mellett, és azokat a magyar tisztviselőket, akik a magyar kormány utasításainak megfelelően a kívánságaik teljesítése elöl elzárkóznak, úgy tekintik, mint akik szándékosan meg akarják károsítani a Szovjetuniót, és olyan értékeket akarnak tőle elvonni, amelyek jogosan megilletik. A szovjet közegek részérói legsürgetőbben az a kívánság jelentkezett, hogy a magyar kormány rendelje el a Szovjetuniónak átadott ingatlanokra bekebelezett tartozások törlését. E tartozások együttvéve nem nagyjelentőségűek, azonban a kívánság teljesítése esetén nyomban aktuálissá válnék a Szovjetuniónak átadott ipari és egyéb vállalatok tartozásainak a törlése is, ami aztán kiszámíthatatlan összegű, és a stabilizáció összeomlását jelentő terheket hárítana a magyar kincstárra. Meg kell jegyezni azt is, hogy egy esetben a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnöke ezt a kérdést már eldöntötte, amikor akként intézkedett, hogy a Szovjetuniónak átadandó biztosítóvállalatok vagyona csak olyan mértékben adassék át, amilyen mértékben a díjtartalékok összege (aktíva) a fennálló fedezeti szükségletet (passzíva) meghaladja. A magyar kormány a Potsdami Egyezmény végrehajtásának zavartalansága, a végrehajtást végző magyar és szovjet tisztviselők közötti viták és súrlódások végleges kiküszöbölése érdekében tisztelettel kéri, hogy a Szovjetunió kormánya foglaljon véglegesen állást a Potsdami Egyezmény által elérni kívánt cél szellemében, vagyis olyan értelemben, hogy a Szovjetuniót