Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)

BEVEZETÉS

a legfontosabb demokratikus intézkedéseket, a földreformot, a Köztársaságot, a népbíróságokat; más részük csak a polgári demokratikus rendszer védelmét tűzte ki célul, de egyik csoport sem kívánta Horthyt államfőként visszahozni. A politikai rendszer átalakítását a baloldali túlzások, a bolsevizálási tendenciák visszaszorítását a békeszerződés életbelépése, a szovjet csapatok kivonása után kívánták végrehajtani." E csoportoknak voltak ugyan politikai és szervezeti kapcsolataik a Kisgazdapárttal, de nem tudtak érdemi befolyást gyakorolni a párt magatartásának alakulására. Másrészt a párt vezetó'i - ha voltak is értesüléseik a szervezkedésekről - ezekben nem vettek részt. Ennek megfelelően kezelték az ügy leleplezését, s maguk is követelték a szervezkedŐk felelősségre vonását. Ezzel szemben a Magyar Kommunista Párt nem csak arra törekedett, hogy az összeesküvési kísérletet felszámolják, hanem arra is, hogy annak felgöngyölítéséből a baloldali erők maximális politikai hasznot húzzanak. A párt Központi Vezetősége ezzel kapcsolatos célkitűzéseit a következőkben jelölte meg: „a reakció fedezékeivé vált Kisgazdapárt befolyását a tömegekre, elsősorban a paraszti tömegekre megingatni, a Kisgazdapártot, mint a horthysta reakció fészkét leleplezni, szakítást előidézni a reakciós és demokratikus elemei között, és egy valóban demokratikus kormányt létrehozni, amely új választásokat tart, és biztosítja az 1945-ös választásokon kialakult erőviszonyok megváltozását a demokrácia javára."

100 Ilyen alapon egyre több kisgazdapárti vezető politikust, képviselőt, így Hám Tibort, a párt Központi Bizottságának titkárát, Mistéth Endre újjáépítési minisztert, Saláta Kálmánt, a párt országos vezetőségének tagját keverték bele az összeesküvési ügybe. Ezek az események, főleg azonban Kovács Bélának, a párt főtitkárának a megvádolása ráébresztette a kisgazda politikusokat arra, hogy a horthysta összeesküvés vádjával, a paraszti-polgári demokrácia fennmaradását veszélyeztetve, egész pártjuk ellen indult átfogó támadás. Hathatós ellentámadásra, védekezésre azonban nem volt képes a párt vezetése. Ehelyett Nagy Ferenc, illetve a Kisgazdapárt Politikai Bizottsága megpróbált folyamatosan igazodni a Kommunista Párt kritikájához, s meghirdette a párt visszatérését az 1930-ban kidolgozott békési programjához, a radikális paraszti politikához, felszólította az ezzel egyet nem értőket, hogy távozzanak a pártból, egyben fegyelmi bizottságot állított fel a jobboldali párttagok szerepének megvizsgálására, sőt felvetette, hogy a tőkés, burzsoá elemek eltávolítása után a párt kész csatlakozni a Baloldali Blokkhoz.

101 99 CsiCSERY-RÓNAY—CSERENYEY, 1998. 100

MKP-SZDP HAT., 1944-1948. 470., idézi VIDA, 1976, 249-250. 101 Lásd e kötet [13] 162. sz. jkv. [1] napirendi pontját, továbbá a Kis Újság 1947. január 31. és február 12. számát. A Kisgazdapárt vezetőségének ilyen megnyilatkozásairól értesülve Gordon Ferenc svájci követ, volt pénzügyminiszter Tildy Zoltán köztársasági elnöknek írva aggodalmainak adott hangot: „Mi - írta 1947. március 15-én - nem véletlenül szorgalmaztuk a Szociáldemokrata Párttal a szövetséget. Tudtuk és világosan láttuk, hogy mindenfajta szélsőséggel szemben ez az összefogás az egyedül lehetséges mentség. És ez a tétel lényegében ma sem vesztett érvé-