Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
BEVEZETÉS
A Kommunista Párt kívánságára elállt a Kisgazdapárt a Kovács Béla, illetve az összeesküvés ügyének kivizsgálására Kovács István képviselő' által kezdeményezett 25 tagú parlamenti bizottság kiküldésétől. 102 A hosszan elhúzódó politikai válság során a Kisgazdapárt súlyos presztízsveszteséget szenvedett, tömegbefolyása megrendült, s közel jutott a széteséshez. Politikai Bizottságában négy jobboldali politikus helyébe baloldali személyek kerültek. A parlamenti csoportból tizenhét képviselőt kizártak, heten kiléptek, négyen önként mondtak le mandátumukról, három politikus párttagságát felfüggesztették, így összesen 32 fővel csökkent a Kisgazdapárt parlamenti frakciója. A pótképviselők közül 13-an léptek vissza. A fővárosi és más helyi szervezetekben is hasonló változások történtek. A válságos helyzetbe került párt, egyben a kormány vezetéséről Nagy Ferenc ismételten le akart mondani. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság amerikai részlegének vezetője, Weems tábornok 1947. március 5-én jegyzéket adott át Szviridov altábornagynak, a SZEB szovjet elnökének, amelyben a baloldali pártokat tette felelőssé a kialakult politikai válságért, s javasolta, hogy a három nagyhatalom képviselői a magyar miniszterelnökkel, a belügy-, a hadügy- és az igazságügy miniszterrel együtt vizsgálja felül az összeesküvési ügyet. Szviridov altábornagy elutasította a javaslatot. Az amerikai fellépés azonban felbátorította a Kisgazdapártot, hogy az összeesküvési üggyel kapcsolatos sérelmeit és megoldási javaslatait pártközi értekezlet elé vigye - a Kommunista Párt pedig, taktikai megfontolásból és feltehetőleg a Szovjetunió által tett észrevételek alapján, készséget mutatott a megbeszélésekre. 103 Az 1947. március 11-én megtartott pártközi értekezleten megállapodásra jutottak a pártok, ami a hónapok óta tartó politikai válság formai lezárását jelentette. Amegegyezés nyilvánosságra hozott szövegének csaknem minden pontja a baloldali törekvényébol. Pillanatnyilag sem lehet kétséges, hogy csak ily koalíció alakíthat oly egészséges haladó polgári - vagy nevezzük liberális szocialista - irányzatot, mely képes lehet megfelelő' ellensúlyt alkotni a szélsőséges kommunista agitációval szemben. Azzal a szélsó'séges kommunista agitáeióval szemben, mely végeredményben semmiféle tényleges magántulajdon-redszert nem tűr, mert természeténél fogva nem bír el. Tisztában vagyok azzal is, hogy a szociáldemokratákban nem kaptuk meg azt a támogató erőt, amelyre számítottunk. Ez azonban semmi esetre sem lehet ok arra, hogy a parasztság most már a maga részéről másik szövetségesét, a haladó polgárságot hagyja viszont cserben, ily módon azt is, de múlhatatlanul önmagát is bukásra ítélve. Az ésszerűség, a jól felfogott önérdek és legvégül, last not least, a tisztesség is parancsolóan azt követelik, hogy a pártvezetőségnek a parasztság és a haladó polgárság szövetségét nem lazítani, hanem azt véglegesen összekovácsolni kell." „Kétségtelen tény - írta Gordon Tildynek egy 1947. Március 23-án kelt következő levelében -, hogy pártunk és így annak mai vezetői is a polgárság legmesszebbmenő támogatásával kerültek nyeregbe. Ezt én, aki annak idején kívánságodra néhány hónapig a párt anyagi ügyeinek intézését végeztem, tudom a legjobban. Sőt arról is meg vagyok győződve, hogy a polgárság, a tőke', azóta is érdemlegesen támogatja a pártot.... De ugyanígy tudnia kell Ferinek és Bélának is." FKGP Lt. 285. f. 6. cs. 176. ö. e. 52-57. 102 Lásd e kötet [13] 162. sz. jkv. [1] napirendi pontját, és jegyzetét, továbbá a Hétfői Független Magyarország, 1947. február 10-i és a Magyar Nemzet, 1947. február 12-i számát. 103 PÁRTKÖZI ÉRT., 122. sz. irat, 478. és jegyzetei.
