Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)

BEVEZETÉS

lakosság mozgatását jelentő csehszlovák-magyar lakosságcsere, a svábok kitelepítése, illetve összetelepítése, a menekült székelyek elhelyezése stb. Hasonló volt a helyzet az iparcikkek termelése terén is: a bombázások, háborús események során tönkrement üzemek megmaradt gépeit a németek, majd a szovjetek elszállították. A megindult termelés nem a lakosság igényeinek kielégítését, hanem a jóvátételt szolgálta. A magyar mezőgazdaság és ipar együttes termelése a háború előtti szintnek csak mintegy 50%-át, a fogyasztási cikkeket termelő ipar pedig csak 20-25%-át érte el. A rendkívül alacsony árukínálat meghatározta az árak alakulását, 1946 nyarán, a stabilizáció előkészítése idején a mezőgazdaság területén - jó terméseredményekkel számolva - az 1939-es árszintet próbálták visszaállítani. Az iparcikkek árait viszont - figyelemmel arra, hogy jóvátételre főleg ipari termékeket kellett szállítani - a lakossági igények visszaszorítása céljából az 1939-es árak kereken háromszorosára emelték. Befolyásoló tényező volt az is, hogy a stabilizációt követő időszakban megnövekedtek a világpiaci árak. Az Egyesült Államokban egy év alatt 30%-kal emelkedett az árszint. Az ipari nyersanyagokban, felszerelésekben különben is szegény Magyarország importárai 20%-kal nőttek. Mindez arra vezetett, hogy 1946 őszére-telére a mezőgazdasági élelmezési cikkek eltűntek a piacról, illetve az eredetileg tervezettnél csak jóval magasabb áron voltak elérhetők. Az iparcikkek árai is elviselhetetlenül magasnak bizonyultak. A közellátási nehézségek a dolgozók tiltakozását, demonstrációit váltották ki. Ezeket a tüntetéseket egyébként a munkáspártok - elterelve a figyelmet a stabilizációban, az árak megállapításában játszott saját szerepükről - a kisgazdapárti miniszterek által vezetett közellátásügyi, illetve földművelésügyi tárca, azaz a Kisgazdapárt elleni politikai akciók szervezésére használták fel. Kirívó példája volt ennek a Parlamentbe, sőt a minisztertanács üléstermébe is benyomuló tüntetők esete.

72 A kormány rákényszerült az élelmiszerek árának újabb szabályozására, a beszolgáltatás jobb megszervezésére és teljesítésének hatósági eszközökkel való kikényszerítésére, jegyrendszer bevezetésére, az ellátandók számának csökkentésére, másrészt az iparcikkek árának mérséklésére.

73 A munkabéreket és a fizetéseket a kormány a rendelkezésre álló árumeny72 Lásd a [3] 152. sz. jkv. [10] napirendi pontját. 73 Az árak szabályozásáról lásd a [2] 151. sz. jkv. [16] napirendi pontját, a [3] 152. sz. jkv. 13. sz. jegyzetét, a [4] 153. sz. jkv. 4-5., az [5] 154. sz. jkv. 2., a [28] 177. sz. jkv. [1] napirendi pontját; a beszolgáltatások szabályozásáról a [6] 155. sz. jkv. [80], a [22] 171. sz. jkv. 126., és a [26] 175. sz. jkv. 69. napirendi pontját. Ezekkel a kérdésekkel a kormány egész működése idején nem tudott megbirkózni. Kemény György pénzügyi államtitkár 1947. július 4-én egy Párizsban élő barátjának többek között a következőkről panaszkodott: ,A gabonaárakat kénytelenek voltunk felemelni, éspedig 50%-kal a beszolgáltatás-köteles gabona árát, és 100%-kal az ezen a körön kívül értékesítésre kerülő gabona árait. A kenyér ára a munkások és tisztviselők részére - bonyolult kiegyenlítési rendszer alapján - ugyan változatlan marad, mégis ez a korrektúrája a tavalyi kétségkívül elmaradt gabonaáraknak formálja majd felfelé az általános árnívót. Az ipari árak indexét pedig stabilan kell tartanunk, mert különben a mezőgazdák újabb árkövetelésekkel lépnek fel; de ettől füg-