Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
BEVEZETÉS
nyiséggel arányosan próbálta szabályozni és fenntartani. Az ipari munkabérek vásárlóértéke a háború előttinek kereken 50%-át tette ki. Magyarországon azonban a háború előtt is alacsonyak voltak a bérek, 50%-os csökkenésük csak alig elviselhetően alacsony életszínvonalat biztosított. Számottevő volt az építőipari, illetve a mezőgazdasági és földmunkások körében az építkezések leállása, illetve a nagybirtokok felszámolása folytán kialakult munkanélküliség. 1946/1947 telén, majd a tavasz folyamán az Építés- és Közmunkaügyi Minisztérium közmunkák szervezése és az épület-helyreállítási munkák kötelező elvégeztetése útján próbált megoldást találni. Nyolc vármegyében, tíz törvényhatósági jogú városban, huszonhét megyei városban, nyolc községben, harmincegy ármentesítő társulatnál és nyolc MÁV ügyintézőség területén 32 769 munkás számára szervezett közmunkát. Budapesten pedig mintegy 6000 munkanélküli számára biztosított munkaalkalmat. A tárca becslése szerint azonban 1947 januárjában a munkanélküliek száma több mint 100 000 fő volt. Sőt egy korabeli közgazdasági kiadvány a minisztérium és a Szakszervezeti Tanács egyeztetett adatai alapján több mint 250 000-re tette az 1947 eleji munkanélküliek számát. Az egyes városokban, községekben tüntető tömegek követelték a munkaalkalmak biztosítását. A kormány azonban - minden próbálkozása ellenére - érdemleges megoldást nem tudott biztosítani. 74 A falusi lakosság legszegényebb, földnélküli, vagy 5 holdnál kisebb területtel rendelkező, 3-400 000-re (családtagjaikkal együtt 900 000-1200 000-re) tehető gazdasági munkavállaló (napszámos) rétegén a kormány a betegségbiztosításuk, társadalombiztosításuk meg-, illetve újjászervezésével próbált segíteni. 75 Jelentősen csökkentett illetményeket kaptak a közalkalmazottak és a magánalkalmazottak is. Amíg a háború előtt egy állami alkalmazott évi átlagos fizetése 3416 pengő volt, 1946-ban a költségvetési adatok szerint 3727 forintot tett ki. A vásárlóképesség alapján azonban 1 pengő 4 forinttal volt egyenértékű. Ez azt jelentette, hogy egy állami tisztviselő reális vásárlóerőben csak mintegy 25%-át kapta a háború előtti illetményének. Még súlyosabb helyzetben voltak a nyugdíjasok és a stabilizáció előkészítésének időszakában, az államháztartás egyensúlyának helyreállítása érdekében végrehajtott B-listázások során elbocsátott tisztviselők, alkalmazottak. Ez utóbbiak közül a 45 éven aluliak nyugdíjban egyáltalán nem részesültek. A közigazgatási feladatok ellátásához azonban a stabilizáció után be kellett tölteni az állásokat és különben is megélhetést kellett biztosítani az elbocsátott embereknek, kénytelen volt végrehajtani az állam a B-listázások revízióját. getlenül, az ipar exportképessége már a mai árnívón is többé-kevésbé problematikus." MOL XIX-L-l-ee. 1. dosszié 236. 74 Lásd a [8] 157. sz. jkv. 70. napirendi pontját és e) mellékletét, valamint a [22] 171. sz. jkv. 1., és a [24] 173. sz. jkv. 1. napirendi pontját és jegyzetét. 75 Lásd a [17] 166. sz. jkv. [54] napirendi pontját és c) mellékletét.
