Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)

BEVEZETÉS

szellemi élet vezetői ezekre az erkölcsi értékekre hivatkozva fordultak ismételten a nyugati hatalmakhoz, egyházi vezetőkhöz. A kormány a következő hetekben is többször tárgyalt a kérdésről és - többé-kevésbé egységesen - azt az álláspontot foglalta el, hogy a lakosságcsere-egyezmény végrehajtásának megkezdéséhez csak akkor járul hozzá, ha a korábbi követelései teljesítésén túl a csehszlovák fél a magyarok deportálását is leállítja, illetve a Szudéta-vidékre áttelepítetteket hazabocsátja és ingatlanaikat visszakapják. A kormány határozott fellépése, de főleg a nyugati közvélemény - és nem utolsó sorban az amerikai külügyminisztérium üzenetének - hatására a csehszlovák kormány 1947. február 23-án megszűntette a szlovákiai magyarok széttelepítését. Az 1946 novembere és 1947 februárja között áttelepített mintegy 43 000, egyes források szerint 70 000 felvidéki magyar helyzete azonban továbbra is kilátástalan maradt, mivel sokan a későbbiekben sem tudtak visszatérni szülőföldjükre, mert házukat, földjüket és ingóságaikat a szlovák hatóságok időközben elkobozták, vagy kiutalták a Szlovákia északi területeiről, a szomszédos országokból, részben éppen Magyarországról odatelepített szlovákoknak.

32 Alakosságcsere végül 1947. április 12-én kezdődött, anélkül, hogy a végrehajtás gyakorlati kérdéseiről folytatott tárgyalásokat lezárták volna Ez elsősorban a magyar fél szempontjából bizonyult később hárányosnak. Az első ütemben 3000 család kölcsönös átköltözését tervezték. Ezzel azonban újabb viták indultak, mivel főleg vagyontalan vagy szegényebb sorsú magyarországi szlovákok jelentkeztek áttelepülésre, míg a szlovákiai magyarok közül az ottani hatóságok elsősorban nagygazdákat jelöltek ki a cserére, noha a lakosságcsere-egyezmény értelmében figyelembe kellett venni az áttelepítendok vagyoni és foglakozási rétegződését és arányosan kellett volna végrehajtani a cserét.

33 Ennek az aránytalanságnak a megszüntetését nem csupán Nagy Ferenc kormánya idején nem sikerült elérni, de az e körüli vita végig kísérte a lakosságcsere egész folyamatát, és egyik oka volt annak, hogy a magyar kormány 1948-ban a lakosságcsere leállítása mellett döntött. Folytatódott az a vita is, amely a csehszlovák hatóságok jogfosztó intézkedései elől 1945-1946 folyamán átmenekült magyar lakosoknak a lakosságcserébe történő beszámítása körül alakult ki. A magyar fél 33 000 menekültet tartott számon, míg szlovák részről csupán 3000 ilyen személyt akartak csak elismerni. Csehszlovák részről számos más, a lakosságcserét közvetlenül vagy közvetve érintő intézkedést tettek, ami fokozta a bizalmatlanság légkörét. A pozsonyi hídfő létesítése érdekében igényelték a Duna szemközti oldalán fekvő három község átcsatolását, amit a Békekonferencia meg is ítélt számukra. A csehszlovák kormány nem volt hajlandó továbbá hazaengedni azo32 Lásd elsősorban a jelen kötet [1] 150. sz. jkv. [34], a [9] 158. sz. jkv. 51. napirendi pontját és az ezekhez tartozó hivatkozásokat, továbbá POPÉLY, 2006. 33 Lásd a jelen kötetben a [16] 165. sz. jkv. 68., a [19] 168. sz. jkv. [37], a [20] 169. sz. jkv. 14., a [21] 170. sz. jkv. 3., a [25] 174. sz. jkv. [1] és a [27] 176. sz. jkv. 17. napirendi pontját.