Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)

BEVEZETÉS

kat, a magyar nemzetiségű volt hadifoglyokat, akiket az 1938. november 1-je után Magyarországhoz csatolt felvidéki területekről a magyar hadsereghez hívtak be katonának. Az 1946 nyarán elhatározott reszlovakizáció révén, propagandával és bizonyos előnyök kilátásba helyezésével, a magyar lakosságot igyekeztek rávenni arra, hogy vallják magukat szlováknak, azt állítva, hogy eredetileg szlovákok voltak, csak elmagyarosodtak. Egyes felvidéki városokban a polgármester falragaszokban szólította fel a lakosságot, hogy az utcán ne beszéljenek magyarul, megtiltották azt is, hogy a hivatalokban a tisztviselők a felekkel magyar nyelven érintkezzenek. A pozsonyi nemzeti bizottság végzésekben értesítette a magyar lakásbérlőket arról, hogy bérletüket megszűnteti, és lakásukból kilakoltatja őket. Egy részüket Ligetújfaluban, a zsidók, majd a németek volt gyűjtőtáborában helyezték el.

34 Ezekről a kérdésekről a két ország között folytatott tárgyalások során a csehszlovák fél a háborúban győztes ország pozíciójából tárgyalt a magyar politikusokkal. Gyöngyösi János külügyminiszter a minisztertanács ülésén felháborítónak minősítette azt, hogy amikor a csehszlovákok „hajlandók valamit végrehajtani, amit vállaltak, csak olyan feltételekkel hajtják végre, ha még újabb feltételeket köthetnek."

35 Ez a szokatlan magatartás a csehszlovák-magyar kapcsolatok más területén is jelentkezett. Viliam Siroky, a csehszlovák kormány alelnöke például a vádak özönét zúdította a Magyar Külügyminisztérium kommunista osztálytanácsosára s hangsúlyozta, hogy a magyar kommunista vezetők „dogmákkal, Lenin-idézetekkel próbálták bebizonyítani, hogy a nemzetiségi kérdés megoldásának rossz útját járják. Ok pedig - mondta - az élő Sztálinhoz, a nemzetiségi ügy legkomolyabb szakértőjéhez fordultak, aki nekik adott igazat."

36 Ilyen körülmények között jelentősebb gazdasági kapcsolat kialakulására nem kerülhetett sor. Ennek ellenére gyakran utaztak magyar vasúti, postai, hajózási, illetve légügyi szakemberek Csehszlovákiába, mivel Prága lett Közép-Európában a közlekedési ügyek szervezésének központja. Romániával - legalábbis látszólag - sokkal kedvezőbben alakultak a kapcsolatok. Az 1944. őszi magyarellenes terrorakciókat a szovjet katonai közigazgatás ideiglenes bevezetése, majd az 1945 februárjában kiadott román Nemzetiségi Statútum jórészt lezárta. Ez utóbbi kimondta, hogy Románia minden állampolgára egyenlő és a nemzetiségek szabadon használhatják anyanyelvüket a közéletben, illetve hivatalos ügyeik intézése során. Számos magyar tannyelvű iskola, kulturális intézmény folytathatta tevékenységét. A kedvezőnek ígérkező fordulat a román politikában annak következménye volt, hogy a román közigazgatás Észak-Erdélyben történő ismételt beveze34 MOL XIX-J-25-a 119/res. 1947. Értesítő, I. évf. 4-5. sz. 1947. augusztus-szeptember, 208-209. 35 Lásd a [9] 158. sz. jkv. 31. napirendi pontját. 36 PIL 274. f. 10. cs. 54. ö. e. Heltai György jelentése.