Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)

BEVEZETÉS

A két ország vitájában Magyarország kevésbé számíthatott a szövetséges hatalmak, de különösen a térségünkben meghatározó szerepet játszó Szovjetunió támogatására. E támogatással a hátuk mögött a német megszállással szemben (vagy annak hatására) felerősödött nacionalizmustól fűtött cseh és szlovák politikusok az első világháború után létrehozott államuk területén évszázadok óta élő német és magyar lakosság felszámolására és tisztán szláv állam létrehozására törekedtek. A magyarokkal szembeni politikát befolyásolta az a hatalmi harc is, amely a cseh és a szlovák fél között a háború során kettévált állam újbóli egyesítése körül folyt. A szlovákok többséget kívántak biztosítani maguknak a Felvidéken. 1946 őszére végképp megromlott a két ország viszonya. Egyrészt Magyarország nem volt hajlandó elkezdeni a lakosságcsere lebonyolítását mindaddig, amíg a csehszlovák fél az 1946. február 27-én aláírt egyezményben vállalt kötelezettségeit nem teljesíti. A magyar kormány mindenekelőtt azt sérelmezte, hogy az elkobzott, nemzeti gondnokság alá helyezett magyar vagyonokat nem adták vissza tulajdonosaiknak, és az elbocsátott felvidéki közalkalmazottaknak nem biztosítottak semmiféle szociális juttatást, továbbá, hogy az egyezmény VIII. cikkének pontatlan megfogalmazását kihasználva többtízezer felvidéki magyar lakost akartak háborús bűnösként, egyoldalúan áttelepíteni, végül, hogy a magyar-csehszlovák vegyesbizottságnak a lakosságcsere-egyezmény tételes rendelkezésével ellentétes 16. sz. véghatározata értelmében az áttelepülők csak ingóságaik töredékét hozhatták volna magukkal.

30 Ezzel szemben a csehszlovák kormány nehezen tudta elfogadni, hogy a Békekonferencia - a Szovjetunió támogatása ellenére - elutasította a 200 000 felvidéki magyar egyoldalú áttelepítésére vonatkozó követelését, és úgy döntött, hogy a „tiszta szláv állam" megteremtésére vonatkozó célkitűzését a magyar lakosok Cseh- és Morvaországba történő áttelepítésével, szétszóratásukkal, és ily módon gyors asszimilálásukkal fogja elérni. A deportálás jellegű, vagyonelkobzással járó akció 1946. november 15-19-én Felső-Csallóközben kezdődött s fokozatosan terjesztették ki a keleti települések felé. Egyben elhatározták a magyar lakosságú terület szlovák telepesekkel való benépesítését. Gyöngyösi János külügyminiszter a minisztertanács november 22-ei ülésén tájékoztatta a kormányt a csehszlovák fél újabb szerződésszegő intézkedéséről, és megtette a szükséges diplomáciai lépéseket, hogy a Szövetséges Hatalmak közbelépését elérje.

31 A kérdés ugyanis nem maradhatott a csehszlovák állam belügye vagy csupán a Csehszlovákia és Magyarország közötti vita tárgya. A csehszlovák intézkedések élesen ellenkeztek a második világháborúban győztes hatalmak által meghirdetett, és általánosan elfogadott emberi szabadságjogokkal és demokratikus eszményekkel. A magyar kormány, a politikai pártok, társadalmi szervezetek és egyházak, valamint a 30 SZABÓ-É. SZŐKE, 1981. POPÉLY, 2006, VADKERTY, 2001. 31 Lásd az [1] 150. sz. jkv. [34], valamint a [9] 158. sz. jkv. 51. napirendi pontját, és ez utóbbi d) mellékletét