Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
BEVEZETÉS
képeztek ugyan, de tényleges vezetésük szovjet kézbe került: a szovjet vezérigazgatók döntöttek a gazdasági irányításukról, pénzügyeikről és a kinevezésekről. A vállalatoknak biztosított jogosítványok kizárták azt, hogy e területeken a Szovjetunión kívül más ország is szerephez jusson Magyarországon: adó és illetek kedvezményekben részesültek, sőt e vállalatok vámmentességet kaptak, ami természetesen jelentős jövedelem-kiesést jelentett a magyar államnak. 16 A példa nélküli inflációt lezáró stabilizáció bizonytalanságától félve, s tapasztalva, hogy a petrozsényi kőszénbánya részvényeinek átadása a Szovjetuniónak, nem csökkentette a remélt mértékben ajóvátételi terheket, a magyar kormány szükségesnek találta, hogy a súlyos pénzügyi megterhelésről gazdasági tárgyalásokat kezdjen az országot kézben tartó Szovjetunióval. A szovjet-magyar pénzügyi és gazdasági kérdések rendezéséről 1947 januárjában Budapesten indult tárgyalások - a belpolitikai válság átmeneti rendezése és a pénzügyminiszter személyében bekövetkezett változás után 1947 májusában Moszkvában indultak újra. Magyar részről - januárban elsősorban a Szovjetunió által követelt különféle szolgáltatások folytán az államháztartásra nehezedő terhek enyhítését, így ajóvátételi árak revízióját, a megszállási költségek mérséklését és a Potsdami Egyezmény alapján támasztott igények méltányos rendezését, illetve a nyugati gazdasági kapcsolatok kialakításának engedélyezését kívánták elérni. Eredetileg Szviridov altábornaggyal, illetve a SZEB-bel tervezték e kérdések megbeszélését. Rácz pénzügyminiszter azonban kénytelen volt megállapítani, hogy a SZEB „referensek rendkívül erőszakosak és túlbuzgók" s velük nem lehet nyugodt hangulatú megbeszéléseket folytatni, ezért javasolta, hogy a moszkvai vezetőkkel egy küldöttség tárgyalja le e kérdéseket. 17 Nem gondolt azonban arra, hogy Moszkvában is erőszakos, túlbuzgó szovjet vezetőkkel és tisztviselőkkel kerül szembe a magyar delegáció s hónapokra elhúzódnak a tárgyalások. A szovjet fél már Budapesten is azokat a kérdéseket helyezte előtérbe, amelyek számukra hozhattak gazdasági előnyöket, a magyar kormány által fontosnak tartott kérdések azonban szinte szóba sem kerültek. Még inkább így volt ez a moszkvai tárgyalások során: elsősorban a közös vállalatok anyagos devizaellátásával, osztaléktranszferével, adósságrendezésével, vám- adóés illetékkedvezményeivel, a magyar állam által megváltott magánvasutakban való szovjet részesedéssel, valamint a bauxitkutatás monopóliumával 16 Lásd e kötetben a [7] 156. sz. jkv. 27. és a [22] 171. sz. jkv. 19. napirendi pontját. Kérte a Szovjetunió azt is, hogy a részére átadott volt német vállalatok, valamint a magyarszovjet vegyesvállalatok vétessenek ki a vagyondézsma-rendelet hatálya alól. Arra hivatkozott, hogy ez a Potsdami Egyezmény alapján német jóvátétel fejében a Szovjetuniót megillető vagyon állagát csökkentené. Hasonló módon tiltakozott az előző két évet illetően a jövedelemadó fizetése ellen is, utalva arra, hogy ezeknek a vállalatoknak 1945-1946-ban tulajdonképpen nem volt jövedelmük. MOL XLX-L-l-k Magyar-szovjet pénzügyi tárgyalások 1/4. 245. doboz. 17 Lásd e kötetben a [8] 157. sz. jkv. 20. napirendi pontját és b) mellékletét.
