Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
BEVEZETÉS
összefüggő szovjet igényekről egyezkedtek hónapokon keresztül. 18 Tárgyaltak a magyar vállalatok német vállalatokkal szembeni állítólagos tartozásának kérdéséről is. A magyar kormány - noha valójában nem ismerte el a követelés jogosságát - a Szovjetunió iránti hajlandóságát bizonyítandó, kezdetben kész volt ennek fejében 10 millió dollárt fizetni. A szovjet tárgyalófél ezzel szemben eredetileg 200 millió dollárt követelt. Hosszas alkudozás után az 1947. december 9-én aláírt egyezményben - a szovjet fél erőfölényét meszszemenően tudomásul véve - a magyar kormány 45 millió dollár kifizetését vállalta, azzal, hogy 30 millió dollárt a következő három évben, 15 millió dollárt pedig az azt követő négy évben fog törleszteni. 19 Számos más gazdasági kérdésről is folytak megbeszélések a Szovjetunió képviselőivel. Az 1940. évi szovjet-magyar árucsere forgalmi és fizetési egyezmény likvidálásával kapcsolatban 532 700 dollárt és ennek 1941. június 22-től számított 4,5%-os kamatait tartozott a magyar kormány megfizetni. Követelte továbbá a szovjet fél az 1945-ben általa hadizsákmányként lefoglalt magyar terményből nyújtott úgynevezett élelmiszerkölcsön fejében 43 000 000 forint és az ugyancsak 1945-ben lefoglalt pengő bankjegyek kölcsönadása fejében további 3 millió dollár 20 fizetését, mindezeken kívül állítólagos német adósságai miatt, a szovjet fél a Weiss Manfréd művek, illetve a Dunai Repülőgépgyár átadását is követelte. 21 A szovjet-magyar kapcsolatoknak a gazdasági kérdések mellett voltak más vonatkozásai is. így például - a békekötés utáni helyzetre felkészülve 18 A szovjet igényekről és az ezekkel kapcsolatos magyar álláspontról számos feljegyzés található a Pénzügyminisztérium iratai között. Többek között a magyar kormány igyekezett elhárítani a szovjet félnek azt az elvárását, hogy a szovjet és a szovjet-magyar vegyes vállalatok a magyar külkereskedelmi, készletgazdálkodási és devizagazdálkodási rendszabályok figyelembevétele nélkül köthessenek külföldi bérmunkaszerződéseket, illetve vihessenek ki árut az országból. Hangsúlyozta, hogy a kivitt és behozott áruk feletti felügyelet a magyar kereskedelempolitika szuverenitásának természetes részét képezi. A szovjet és a vegyes szovjet-magyar vállalatok osztalékának transzferálásával kapcsolatos további szovjet igényt illetően magyar részről rámutattak arra, hogy külföldi érdekeltségű vállalatok részére 1931 óta általában nem engedélyezte a magyar állam az osztalék kivitelét, azt a tulajdonosok csak Magyarországon használhatták fel. Mégis, mivel az 1945. augusztus 27-én kelt magyar-szovjet gazdasági egyezmény az osztalék transzferálását bizonyos kikötések mellett kilátásba helyezte, végül hozzájárult ahhoz, hogy 1947 elejétől kezdve a szovjet és a vegyes szovjet-magyar vállalatok osztalékának arányos részét a szovjet fél kivihesse. Hangsúlyozta azonban, hogy kívánatos volna, „ha ezek a nyereségek a vállalatok termelőképességének a fokozására fordíttatnának, miután megállapítást nyert [...], hogy a vállalatok általában hiányos berendezkedéssel rendelkeznek, és túlságosan drágán termelnek." MOL XIX-L-l-k Magyar-szovjet pénzügyi tárgyalások 1/6., 1/8. 245. doboz. 19 Lásd e kötetben a [24] 173. sz. jkv. [71] és a [25] 174. sz. jkv. 2. napirendi pontját, továbbá: DL MT. JKV., a [4] 184. sz. jkv. [53], a [6] 186. sz. jkv. 1-14., a [8] 188. jkv. 1-14., a [13] 193. sz. jkv. 3., a [14] 194. sz. jkv. 44., a [15] 195. sz. jkv. 3., a [16] 196. sz. jkv. 1., a [17] 197. sz. jkv. 24-30., 70., a [18] 198. sz. jkv. 76-78., a [20] 200. sz. jkv. 81., a [21] 201. sz. jkv. 75. napirendi pontját és mellékleteiket. Lásd továbbá NAGY F., 1990, 118-122. 20 Lásd e kötetben a [9] 158. sz. jkv. 23., a [20] 169. sz. jkv. 2., és a [25] 174. sz. jkv. 2. napirendi pontját. 21 Lásd e kötetben a [15] 164. sz. jkv. 55. napirendi pontjának e) mellékletét.
