Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
hogy a háborús bűnösök Magyarországon lévó' ingatlanvagyonát Jugoszláviának átadjuk, ez újabb szintén jóvátételi jellegű kötelezettség vállalását, illetőleg a már reánk rótt jóvátételi összegnek bizonytalan összegű felemelésétjelentené, minthogy hozzávetőleg sem ismeretes még az, hogy a már elítélt, vagy még elítélendő jugoszláv háborús bűnösök magyarországi vagyona milyen értékösszeget képvisel. Ezzel az eredetileg képviselt tisztán jogi állásponttal szemben áll a magyar Külügyminisztériumnak az az újabb álláspontja, amely szerint figyelemmel a jugoszláv részről tett arra az engedményre, hogy a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kizárólag olyan ingatlanok elkobzására tart igényt, amelyek jugoszláv állampolgárok tulajdonában vannak, továbbá arra, hogy a Jugoszláv Népköztársaság immár a feltétlen viszonosság biztosítására is hajlandó, (amely viszonosságnak biztosítását az Igazságügyminisztérium eredetileg tárgyalási alapul tekintette, de amely viszonosság a dolog természeténél fogva gyakorlatilag nem bír jelentőséggel, mert magyar részről nem tudunk hasonló mértékű vagyonelkobzási követelést támasztani) nem lehet a jugoszláv kérelemmel szemben teljesen elutasító magatartást tanúsítani, miért is véleménye szerint szükségesnek mutatkozik a kérdést a fenti szempontokra figyelemmel a minisztertanács elé hozni, hogy az ügyben valamilyen kormány-álláspont alakulhasson ki. Ez annál is inkább szükségesnek látszik a magyar Külügyminisztérium szerint, mert a jugoszláv delegáció részéről azt közölték a Külügyminisztériummal, hogy a kérelem késedelmes elintézése miatt kénytelenek lesznek most már a Szövetséges Ellenőrző Bizottságtól hiteles magyarázatot kérni a Fegyverszüneti Egyezmény 14. pontját illetőleg olyan értelemben, hogy az az ítéletek végrehajtására vonatkozó kötelezettséget is magában foglalja. Viszont tartani lehet esetleg attól, hogy a Szövetséges Ellenőrző Bizottság a jugoszláv kormány álláspontját fogja honorálni. Ajugoszláv delegáció főként azt nehezményezi a Külügyminisztérium szerint, hogy a kérdés késedelmes elintézése miatt az érdekeltek esetleg elidegeníthetik ingatlanaikat. Ehhez képest azt is megfontolandónak tartja a magyar Külügyminisztérium, vajon nem kellene-e a szóban forgó ingatlanokat jugoszláv megkeresésre zár alá venni, illetőleg a zár alá helyezés lehetőségét rendeletileg biztosítani. Tekintettel arra, hogy a kérdés elbírálásánál két egymással ellentétes álláspont áll szemben, tisztelettel arra kérem a minisztertanácsot, hogy az ügyben elvileg állást foglalni és az állásfoglalás eredményétől függően a szükséges intézkedések megtételéhez a felhatalmazást megadni szíveskedjék. Az esetben, ha a minisztertanács úgy találná, hogy ajugoszláv határozatok vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezéseinek eleget kellene tennünk, mind a magyar bíráskodás szuverenitásának, mind az általános nemzetközi jogelvek érvényének megóvása, mind pedig a magyar gazdasági érdekek védelme szempontjából is az egyedül helyes eljárásnak azt a magyar Külügyminisztérium általjavasolt megoldást tartom, hogy a vagyonelkobzást a
