Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
megnyugtató. Ha ugyanis a belső' tételes jog és a nemzetközi jog fent említett szabályainak feladásával egyetlen egy külállammal szemben is áttörnénk a területi szuverenitás elvét egy külön megállapodással, amely a külföldi büntetőítéletek alapján minden további nélkül lehetővé tenné a külállam javára a vagyonelkobzást belföldön, a hasonló érdekeltségű államok joggal hivatkozhatnának erre a precedensre. Egyébként egy konkrét ügyből kifolyólag az Igazságügyminisztériumnak tudomása van arról, hogy a román kormány a bolgár kormánynak egy bolgár háborús bűnös Romániában lévő vagyonára vezetni kért bűnügyi zárlat elrendelése iránti kérelmét elutasította, ami bizonyítja, hogy a nemzetközi jog fent idézett két elvét a környező államokban jelenleg is érvényesnek tekintik és ezeknek az elveknek az érvényesüléséhez ezek az államok saját helyesen felfogott érdekükben, szuverenitásuk megóvása végett szigorúan ragaszkodnak is. Éppen ezért nem helytálló az a jugoszláv érvelés, hogy ha Magyarország nem hajlandó a külföldi büntetőbírósági ítéletek, illetőleg a jugoszláv törvényben tételezett vagyonelkobzás büntetést végrehajtó birtokelkobzó bizottsági határozatok alapján a vagyonelkobzásokat foganatosítani, akkor ezzel menedékjogot nyújt a háborús bűnösök Magyarországon fekvő vagyonárnak. Rá kell ugyanis mutatnunk arra, hogy a közönséges bűntettesek üldözése estében sem ismeri a nemzetközi büntetőjog a külföldi büntetőítéletek belföldön végrehajtását, pedig az államok igen széleskörű bűnügyi jogsegélyegyezményeket kötnek egymással. De nyilvánvaló a fentiekből az is, hogy ilyen vagyonelkobzási kérelemmel más külállamhoz hiába fordulna a jugoszláv kormány, mert a nemzetközi jogba ütköző kérelme határozott elutasítást találna. Gyakorlatilag tehát az a helyzet állna elő, hogy egy jugoszláv háborús bűnös Magyarországon lévő vagyonát el lehetne kobozni a jugoszláv állam javára, de már pl. a Franciaországban vagy Svájcban lévő vagyonát nem. Legyen szabad továbbá rámutatni arra, hogy tudomásom szerint szuverén államok ez ideig egyetlen esetben sem kötöttek egymással olyan egyezményt, amely büntetőbírósági ítéletek vagy más határozatok végrehajtására irányuló kölcsönös kötelezettséget állapítana meg. Kétségtelen, hogy a vagyonelkobzás a jugoszláv állam gazdasági érdekeit érinti. A jugoszláv törvény, illetőleg bírósági határozatok a vagyonelkobzást azért mondják ki, hogy az elítélt az őt sújtó halál-, vagy szabadságvesztés büntetésén kívül gazdasági, vagyoni kártérítéssel is járuljon hozzá a megsértett jogrend helyreállításához. A külügyminiszter úrral egyetértóleg eddig azt a jogi álláspontot képviseltük, hogy a Fegyverszüneti Egyezmény 12. pontjában Magyarország terhére rótt jóvátételi összegből Jugoszlávia javára eső 70 millió dollár konsumálja mindazokat az igényeket, amelyeket Jugoszlávia Magyarországgal szemben akár pénzügyi, vagy gazdasági, akár más, még erkölcsi jogcímen is a háborúból kifolyólag velünk szemben támaszthat. Ha beleegyeznénk abba,
