Szentpétery Imre: Az Árpád-házi hercegek, hercegnők és a királynék okleveleinek kritikai jegyzéke (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 45. Budapest, 2008)

— bárói, ti. Chak tárnokmester, Demeter pohárnokmester, Márk asztalnokmester és Sebus ispán udvarbíró (iudicis curie nostre) tanácsára (matúra delíberatione et habito consilio omnium baronum nostrorum) jóváhagyja, hogy Lőrinc ispán özvegye a Pozsega megyében fekvő, Bzenice nevű birtokot vagy falut (possessionem seu villám Berzenyche vocatam in comitatu de Posaga existentem), amelyet az özvegy korábban tőle kapott adományba szabad rendelkezési joggal (eafacultate, ut donandi, vendendi, legandi sibique tenendi et omnem voluntatem suam de eadem faciendi liberóm habeatfacultatem), János mesternek, udvara ifjának (iuveni domus nostrae), valamint atyafiainak (fratribus suis), Gergely papnak (sacerdote) és Marcolphus ispánnak, ill. — mivel János mester és Gergely pap beléptek a templomos rendbe (habitum cruciferorum et fratrum domorum militiae templi assumendo) — általuk a templomos rendnek 160 márkáért (marcis) eladja, amely összegből 50-50 márkát Gergely pap és Marcolphus ispán a sajátjából (de propriis) fizetett ki, János mester pedig 60 márka fejében a maga Pósafölde nevű Verőce megyei birtokát (possessionem suam Pousafeldus vocatam in comitatu de Werewcze existentem) adta át Lőrinc ispán özvegyének, s egyúttal a birtokra és az azon élőkre vonatkozóan [mindazon szabadságokat] megadja, amelyekkel a templomos rend más Pozsega megyei birtokai rendelkeznek. Különös kegyéből (ex nostra gratia speciali) érvénytelenít továbbá minden más, a birtokra vonatkozó oklevelet, kiváltképp Ponyth fia Jakab okleveleit (privilegia et instrumenta), aki követségében (in legationibus nostris) járva el viszályt szított (discordiam seminavit et suscitavit) közte és fia, [IV.] László király között, valamint, amikor a korábban neki adományozott Kálmáncsehi nevű királyi és királynéi birtokot (possessionem regiam et nostram Kaimon Kiralychey vocatam) vissza akarta venni tőle, az ez ügyben hozzá küldött Pál nevű királynéi tárnokot (tavernicum nostrum) lefejezve megölte (capite detruncavit et occidit) és ama Csehi birtokot (ipsam possessionem nostram Chey) teljesen lerombolta (funditus destruxit). — D. p. m. viri discr. Vorbazü praepositi de de Posaga, au. n. canc. doctoris legum dornini papae capellani dil. et f. n. a. D. millesimo ducentesimo octuagesimo sexto. Kerchelich: Hist. eccl. Zagrab. I. 335. (töredékesen), Katona: Hist. crit. VI. 929. (Kerchelich: Hist. eccl. Zagrab. alapján, töredékesen), Koller: Hist. episc. Quin. eccl. II. 226., Fejér V. 3.322. és 336. (a Kerchelich-gyűjtemény alapján, töredékesen), Smiciklas VI. 573. (Koller: Hist. episc. Quin. eccl. alapján) — Kivonat: Kukuljevic: Regesta n° 1400. 150 — idősebb királyné (maior regina Hungarie) visszaadja Búzád nb. (de genere Buzad) Ponyth fia Jakab mesternek Csehi (Chehy) falut és a három Dobsza (Dobza) falut a segesdi ispánságban (in comitatu de Segusd), valamint Orjavica (Oriache~Oriacha) és Bzenice (Brezenyche) falvakat Pozsega (Posoga) megyében. A felsorolt birtokokat ugyanis korábban Jakab mesternek adományozta (329-330. sz.-ok), utóbb azonban elvette azokat, ré-