Szentpétery Imre: Az Árpád-házi hercegek, hercegnők és a királynék okleveleinek kritikai jegyzéke (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 45. Budapest, 2008)

(1266. vagy előtte) (1266. vagy előtte) 1266. 1266. * — parancslevelét, amellyel a pakráci keresztes konventet kiküldte a Hontpázmány nb. Mihály fia Myke-nek adományozott Pozsega megyei Cirkvenik és Radovanc birtokok határainak megjárására, említi saját, 1266. évi oklevele (lásd a 68. sz. alatt). 66 * — parancslevelét, amellyel a pozsegai káptalant kiküldte a Hontpázmány nb. Mihály fia Myke-nek adományozott Pozsega megyei Cirkvenik és Radovanc birtokok határainak megjárására, említi saját, 1266. évi oklevele (lásd a 68. sz. alatt). 67 — az Oroszországban (ín terra Rutenorum) több éven át fogságot szenvedett Hontpázmány nb. (de genere Huntpaznan) Albert fia Mihály érdemeiért, valamint az annak fia, Myke ispán által teljesített szolgálatok viszonzásaként és az ország belviszályaiban (in huiusmodi regni turbacionibus) elszenvedett kárai enyhítésére Myke-nek adományozza a király és Béla, egész Szlavónia és Horvátország hercege (ducis tocius Sclauonie et Crouacie) beleegyezésével a Cirkvenik (Cherkvenig) és Radovanc (Rodouanch) nevű királynéi földeket (terras nostras) Pozsega (Posoga) megyében, leírván egyúttal azok határait a pozsegai káptalan, a pakráci (de Pucruch) keresztesek és Ph. [= Fülöp] pozsegai ispán írásbeli jelentése alapján. — D. p. m. mag. Stephani vicecanc. au. n. a. D. millesimo ducentesimo sexagesimo [s]exto. Eredeti: 46,5 x 32,5 (+ 3) cm. Díszes kezdő M. Több helyen sérült hártya. A függőpecsét zsinórzata kiszakadt. — DL 71 400. (Csáky cs. központi lt. 2.1.) Hazai okmt. VI. 138., Smiciklas V. 411., Csáky okit. I. 6. — Kivonat: Kukuljevic: Regesta n° 923. Az oklevél alsó szélének közepén félkörívben a hártya hiányzik: feltehetően az oklevél corroboratiojában említett kettőspecsétet tartó zsinórzat kiszakadása okozta a sérülést. 68 — kohári szakácsait, Dénest és ennek fiait: Bense-t, Bodurt (~Bodor), Pouka-t és Butelt a szakácsok jobbágyainak sorába emeli. Átírta: Nagymartom Pál országbíró é. n. > (tartalmilag) Szécsényi Tamás országbíró 1351. jún. 27. — Őtátny Ustredny Archív SR, Pálffy cs. bazini ága, Acta Czoboriana 1995. (DF 266 179.) Tartalmilag átírta: Kont Miklós nádor 1359. ápr. 7. — uo., Pálffy cs. központi lt. Oklevelek 27. 236. (DF 254 700.) Mivel a két tartalmi átírás szövege eltér egymástól, mindkettőt közöljük.