Szentpétery Imre: Az Árpád-házi hercegek, hercegnők és a királynék okleveleinek kritikai jegyzéke (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 45. Budapest, 2008)

successoribus auctoritate presentis privilegii in ius perpetuum confirmavimus sub eadem observantia, debitis et servitiis ac ritu in omnibus et per omnia, sub quibus terram in Posoga tenentes hactenus deguerunt. Ne igitur huius nostre confirmationis series a quoquam valeat infirmari, in qua calumpniatoribus via malignandi provide est elisa, presens privilégium dupplids sigilli nostri munimine fecimus roborari. Dátum Bude, per manus fidelis nostri magistri A. [= Acus] prepositi Budensis, aule nostre cancellarii anno Dorrüni Ml° CC° quinquagesimo octavo, tercio decimo Kalendas Februarii. Az oklevél szövege — csekély eltérésekkel — szó szerint megegyezik az előző oklevélével, azonban a föld egyedüli birtokosaként Octroctht-ot nevezi meg. Mivel Erzsébet királyné 1275-ben az előző oklevélben megnevezett mindhárom birtokos, illetve fiaik birtoklását erősítette meg (vö. 108. sz.), mégpedig Mária királyné oklevelére hivatkozva, a két oklevél közül ez utóbbi az előző oklevél felhasználásával készített hamisítványnak tekintendő. Erre vall az is, hogy bár a corroboratio szerint az oklevelet a királyné kettős pecsétjével erősítette meg, az oklevélen zárópecsét nyoma látszik. 52 1259. | — mivel [IV.] Béla király Lobor (Lobor) birtokot az azon épült várral együtt — elvéve azt Urbán fia Pucyna-tól — Buzad atyafiának (fráter), Mihály ispánnak adta és az adományt nem vonta vissza, csereképpen és különböző követségekben teljesített szolgálatai viszonzásaképp Pucyna fiának, Cheh-nek adományozza a korábbi birtokosaitól a kezére háramlóit Dobok (Dobouch) földet Pozsegában (in Posoga) a Szávaberke (Zoaberké) nevű erdővel együtt. Mivel pedig Cheh házasságra lépett [a királyné] rokona (cognati), János feleségének udvarhölgyével (familiarem sociam), Demeter özvegyével, Erzsébettel, engedélyezi, hogy Cheh örökös nélküli halála esetén az asszony birtokolja a földet, mely csak halála után szálljon Cheh nemzetségének (ad generationem) a kezére. Leírja egyúttal Fülöp pozsegai ispán írásbeli jelentése alapján az adományozott birtok határait, felsorolván azon négy halászó helyet (loca piscature) is, melyek e határokon kívül esnek ugyan, de az adományozott földhöz tartoznak. — A. D. M° CC° quinquagesimo nono. Eredeti: 50 x 26 (+ 4) cm. Díszes kezdő M. Arany, vörös és zöld zsinóron természetes színű kettőspecsét töredéke. — Hrvatski Dríavni Arhiv, Neo-regestrata Acta 1502. 2. (fényképe: DL 33 714.). 1850. évi hiteles másolata: DL 500. (NRA 1502. 2.) Említi: TV. László király 1280. máj. 22. — DL 33 730. (NRA 1503.20.) Fejér IV. 2.500. („E Dipl. Hung. Tom. I. p. 244."), Smiciklas V. 148. (az eredeti alapján) — Kivonat: Kukuljevic: Regesta n° 783. — Az említést lásd Smiíiklas VI. 343., vö. RA 3053. sz.