Szentpétery Imre: Az Árpád-házi hercegek, hercegnők és a királynék okleveleinek kritikai jegyzéke (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 45. Budapest, 2008)

Az említés szövege: nobis ... excellentis principisse domine Elizabeth consonas domini Ladizlai ülustris quondam ... regis Hungarie ... Ütteras privilegíales ... demonstravit, in quibus seriatim vidimus contineri, quod ... quandam dicte possessionis particulam Kánya vocate ... reginalis collationis prenominatus Philippus in recompensationem suorum fidelissimorum servitiorum ... tytulo, prout littere privilegíales prenominate domine quondam Elyzabeth regine Hungarie ... denotabant, acquisivisset perpetuo possidendas 248 *— pátens oklevelét, mellyel [a Tolna megyei]

1 Várong birtokot (possessionem Warangh) elvette [Szák nb. Konrád fiaitól,]

1 Konrádtól és Jánostól és saját királynéi joghatósága alá vetette (sue reginali iurisdiccioni ... subiecisse), említi Pál országbíró 1329. máj. 20-i oklevele (Anj. okmt. ü. 410., Anjou Okit. XIII. 259. sz.). 1 Az adat az említő oklevél más részéből származik. Izabella királynét az 1289. évi fövenyi országos gyűlés hatalmazta fel a jogtalanul elfoglalt királynéi birtokok visszavételére, s ezt követően tudomásunk van Somogy és Tolna megyei birtokvizsgálatokról (vö. 237. sz.). Ennek alapján a királyné itt említett oklevele is ene az időszakra, 1289-1290 tájára, lenne keltezhető. Ellene mond azonban ennek a megoldásnak, hogy Várongot TV. Béla adományozta Szák nb. Albeus fia Konrádnak 1250-ben (Hazai okit. 16., RA 924. sz.), fiai, János és Konrád tehát nem jogtalan foglalás révén szerezték meg, s így Várong elvétele nem köthető egyértelműen az 1289-1290. évi birtokvisszavételi akcióhoz. Ezért célszerűnek látszik az országbíró előtt 1329-ben bizonyos királynéi harcosjobbágyok által bemutatott oklevelet az év nélküliek közé sorolni. 249 (1279 'Kunigunda hercegnő privilégiumát, mellyel Henriknek adta Podolin előtt) falu soltészságát, említi saját 1289. évi oklevele (252. sz.). A privilégium kiállítására — az említő oklevél szerint — még a hercegnő férjének, Boleszló krakkói és szandomiri hercegnek (t1279) az életében került sor (olim adhuc vivente karissimo marito nostro). Az említés utalása (privilégium ... per tirannicam rabiem gentilium ... fore concrematum) alapján feltételezhető, hogy a kiváltságlevél 1285-ben semmisült meg, amikor is mind Nogaj tatárjai, mind IV. László nyögérei a Szepességben pusztítottak (Pauler: Magy. nemz. tört. II. 385-389.). 250