Tringli István: A Perényi család levéltára 1222–1526 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 44. Budapest, 2008.)
Oklevélkivonatok
Pany nevű birtokainak ősi határait Simon Mokrunch nevű szomszédos birtokától az ország szokásai szerint Simon által megjelölni kérte (regni consuetudine exigente... postularet sibi assignari seu extradari). Az alperes nádori ügyvédvalló oklevéllel megjelenő ügyvédje: Márk fia: Pál azt válaszolta, hogy Simon szerint az igaz és régi határokkal ki van jelölve. Az országbíró azt a bírói parancsot adta (commiserimus iudicando), hogy Simon vagy ügyvédje a mondott határt nevezze meg (extradare seu assignare) Peryn-i István vagy Detre fia: György - kik Pongrác részére lettek kijelölve - Kemey-i Miklós vagy Scepud fia: László kik Simon részére lettek kijelölve - királyi emberek jelenlétében az egri káptalan tanúbizonysága mellett az elkövetkezendő pünkösd nyolcadán (jún. 11.), ahol - ha szükséges - új határokat is emeljenek, ha valamely földdarabon pedig nem értenének egyet, úgy ezt jelöljék meg, és királyi mértékben (regali mensura mensurando) becsüljék meg, erről a káptalan oklevelében a nyolcadik napon tegyenek jelentést. A kibékülés reményében az ügyet Kisasszony-nap nyolcadára halasztották. Ezen a terminuson a két fél személyesen megjelenvén, bemutatta a káptalan oklevelét. Eszerint Detre fia: György és Scepud fia: László az egri káptalan két klerikusa: István és Jakab tanúbizonysága mellett a mondott terminuson kiszálltak Zeuleus, Pany és Makrunch birtokokra a határosok és szomszédosok jelenlétében kiket a felek kértek fel -, hogy Simon mester útmutatása szerint birtokának határát megjárják. - A határjelek Simon előadása szerint: Primo processissent plaga meridionali et venissent ad unum locum, ubi quidam modicus monticulus aparuisset, ita quod eminentia eiusdem a superficie térre satis in modico apparuisset, cuius cacumen per manus humanas fuisset, ut ipsi considerari potuissent destructa similiter in modica parte, quam dictus magister Symon primam metam suam dictas possessiones Zeuleus et Pany a prefata possessione sua Mokrunch separantem fore asseruisset; et deinde versus plagam septemtrionalem procedentes venissent ad unam vallem, ubi in quibusdam rubetis idem Symon ostendisset alium parvum monticulum, in quo locus formice (!) aparuisset, quem sepedictus Symon suam metam esse asseruisset; a qua versus eandem plagam euntes venissent ad aliam partem eiusdem vallis, ubi invenissent iuxta quendam fonticulum unum fossatum, ita quod ipsum fossatum destruxissent et lapides ac quasdam spurcitias ferri de eodem eiecissent, quem similiter suam metam et per manus hominis destructam fore asseruisset Symon supradictus; de qua adhuc directe versus ipsam plagam transeuntes ascendissent ad quoddam berch et in quadam via, que de Scepsi in civitatem Cassa duceret, transeuntes venissent ad unum locum, in quo esset una arbor piri silvestris, quam in superficie térre excidissent et in ipsius trunco unum virgultum crevisset, quam dictus magister Symon suam metam arbor earn affirmasset; deinde in eodem berch euntes venissent ad alium locum, ubi iuxta aliam magnam viam ad villám Jazou ducentem similiter aliam arborem piri invenissent, quam idem magister Symon suam asseruisset fore metam; a qua in eodem berch ad eandem plagam descendentes in valle quadam unam arborem querci furcatam invenissent, quam [ide]m magister Symon suam metam asseruisset; et in eadem valle versus sepedictam plagam transissent (!) et venissent ad quandam arborem tylie iuxta quendam fluvium existentem, cuius duos ramos decidissent, tertius ramus, qui integer esset, penderet ad eundem fluvium, quam prelibatus magister Symon suam metam finálém [dictajs possessiones separantem esse affirmasset. Simon az általa mutatott hét határjelet meg akarta újítani, Pongrác ügyvédje és atyafia (fr.): Dömötör azonban kijelentette, hogy azok nem igaz határok, hanem ezek mind Pongrác birtokainak határain belül fekszenek. Dömötör így adta elő a határokat: Primo ab eadem plag[a meridionali] ad partem occidentalem procedentes venissent ad unam vallem, in qua fuisset et est quedam parva aparentia monticuli, in quo in duobus locis essent quedam virgulta, quos (!) dictus Demetrius pro certis et veris metis dictas possessiones separantibus asseruisset; a qua versus ipsam
