Tringli István: A Perényi család levéltára 1222–1526 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 44. Budapest, 2008.)

Oklevélkivonatok

Hártya, kezdőbetűje hiányzik, függőpecsét töredékével. DL 70606. (fasc. II. fr. 3.) Hátlapján közel egykorú írással: Privilégium regis Karoli super donatione quarundam possessionum Jaank et Hermanzeeg vocatarum. - Átírta Károly király 1324. január 11-én. DL 70608. Eltérő névalak: Vgacha. Anjou okit. V. 680. sz. 31. 1320. január 19. (XIV. Kai. Februarii) Károly király előtt Dénes fia: Tamás mester beregi ispán bemutatta a király 1315. szeptember 2-án kelt pátensét (lásd a 25. sz.) a Szatmár megyei Terebes, Belryuche és Kyuryuche birtokoknak számára történt adományozásáról, és kérte, hogy az adomány nagyobb biztonsága érdekében erősítse meg azt. A király megfontolván Tamás mester érdemeit, amelyeket neki Magyarországra érkezése óta végzett, amelyek során birtokait és öröklött javait (bona hereditaria) a király ellen hűtlenné lettek elpusztították, az oklevelet megvizsgálván, azt szó szerint átíratta és megerősíttette, a fenti birtokokat Tamásnak és általa örököseinek adományozza. - A kettős pecséttel megerősítve. - Dátum per manus discreti viri magistri Iohannis Albensis ecclesie prepositi aule nostre vicecancellarii et archidiaconi de Kukulleu. - Arenga. Átírta Károly király 1325. szeptember 24-én. DL 70612. - Ezt átírta Lajos király 1360. július 17-én. 70640. vö. a 32. sz. oklevéllel. Anjou okit. V. 681. sz. t 32. 1320. február 17. (XIV. Kai. Marni) Károly király előtt megjelent Dénes fia: Tamás mester beregi és ugocsai (Wgacha) ispán, és bemutatta a királynak az Wgacha megyei Terebes és a Szatmár (Zathmar) megyei Belriuche és Kyriuche birtokok adományozásáról szóló 1315. július l-jén kelt pátensét (lásd a 25. sz.), kérve, hogy privilégium formájában adja ki és erősítse meg, amit az oklevél megvizsgálása után megtett. - A kettős pecséttel megerősítve. - Darum per manus magistri Iohannis Albensis ecclesie prepositi, aule nostre vicancellarii et archidiaconi de Kykulleu. Arenga. Átírta Lajos király 1360. július 17-én. DL 70638. Ugyanazt az oklevelet írja át, mint az 1320. január 19-én kelt 31. sz. oklevél, egyetlen tartalmi eltérés, hogy Terebest - akárcsak az átírt oklevél - Ugocsa megyei faluként tünteti fel. Arengája, narratiojának második része, dispositíós formulái is eltérnek 31. sz. privilégiálistól. Gyanút kelt az a körülmény, hogy Tamás mester ezt az oklevelet nem erősíttette meg az 1323-ban készült új, nagy pecséttel, hanem csak a mindhárom falut Szatmár megyeiként említő 31. számút, így ez az oklevél az 1320-as évek közepe után érvénytelen volt. Nehezen képzelhető el az is, hogy a temesvári kancelláriában 1320 februárjában ne emlékeztek volna arra, hogy Tamás mester falvainak adományát alig egy hónappal korábban már megerősítették. így az oklevelet vagy 1320-ban a kancelláriában csalfa módon állították ki, vagy 1320 után hamisították; 1323 után vagy nem merték az új pecséttel megerősíttetni, vagy akkor még el sem készült a hamis oklevél. 1360-ban Lajos kancelláriájában már nem kételkedtek hitelességében, és egyetlen napon erősítették meg a Terebest szatmári faluként említő 31. sz. oklevelet és az ugocsaiként feltüntető 32. számút. Ez a Lajos kori megerősítés az utóbbi esetben azonban hallgatással mellőzte a falvak megyebeli hovatartozását, egyben orvosolták az 1323-as pecsét hiányát is. Az oklevél csalfa kiállításának vagy hamisításának célja ugyanaz lehetett, mint a 25. sz. oklevél interpolációjának: Terebes falu Ugocsa megyébe sorolása.