Tringli István: A Perényi család levéltára 1222–1526 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 44. Budapest, 2008.)

Oklevélkivonatok

1. 1222. András király írásba foglalja a nemesek és a szerviensek jogait, szabályozza a bíráskodás, a tisztségviselés és a pénzverés kérdéseit. Az ún. magyar aranybulla. Átírta Lajos király 1351-ben. DL 70630. CJH I. 130. - számos más kiadás mellett: Marczali: Enchridion 134. - Reg. Arp. 379. sz. ÉRSZEGI GÉZA: Az Aranybulla (1222) és megerősítése (1351) in: Magyar Történelmi Archívum. 2. 1250. július 7. (Nonas Mii) Béla király megfontolta Erne lovászmesternek, Zolgageuri-i ispánnak érdemeit. Amikor a tatárok barbár népe az országot megtámadta, midőn a király lovai megfogyatkoztak, a saját menekülésére szánt lovát átadta a király megmentésére, a király üldözőivel harcba bocsátkozott, számos lándzsadöféstől, nyíllövéstől megsebesülve ellenállt, és magát alig tudta kiszabadítani az ellenség közül. Amikor a király a tatárok elől a tengerpartra ment, Erne az uralkodó parancsára - amikor az utak veszélyessége és az ellenség cselvetései miatt nem lehetett biztonságosan közlekedni - egyedül kémlelte ki a tatárok szállását, hozott onnan híreket, és minden viszontagságban hűségesen szolgált. Ezeken kívül, mikor a király Ausztria hercege ellen hadakozott - kit isteni kegyelem segedelmével pusztított el a király, a bárók és a nemesek előtt különösképpen ldtüntette magát: egy Németországból (de Theotonia) való kiváló vitézt legyőzött, levágott fejét egy katonájával hozzá küldte. Amikor megint Ausztria ellen viselt hadat, egy kiváló Imperg-i katonát, a vidék Preucel nevű kapitányát, ki Imperg várából csapatával a mezőre kitört, rnindenkit megelőzve megtámadott, lándzsájával a földre taszította, és átszúrva megölte,

1 Preucel csapata ezt látván, megrettent, és sokan ott haltak meg, mások visszamenekültek a várba. Ezért a Szatmár (Zothmar) megyei Terebes nevű lakatlan földet és a Túr vizét (terram vacuam nomine Terebes in comitatu de Zothmar existentem similiter aquam Tur) - amely egykoron a Z[- -]w nembéli Pov-é volt, aki ezt tolvajsága és latorsága miatt veszítette el, és a bárókkal együtt hozott ítélet következtében a mondott föld királyi adomány tárgyává vált (propter furtum et latrocinium amiserat et de hiis convictus per baronum nostrorum sententiam dicta terra ad nostram donationem devoluta extitit) - adományozta neki és örököseinek örökös birtoklásul. A birtokba Zothmar-i Mert fia Dénes vezette és iktatta be királyi szóval (verbo nostro) minden haszonvételeivel és tartozékával ugyanazon határok közt, melyek közt Pov is bírta a földet. - A kettős pecséttel megerősítve. - Arenga. 1 A csonka szöveg kiegészítései az e részben vele csaknem szó szerint megegyező DL 34001. alapján történtek. Lyukas, foltos hártyán, függőpecséttel. DL 70587. (fasc. I. fr. 1.) Fejér IV/2.92. - Kukuljevic Reg. 604. sz. - Smiciklas IV. 464. - Reg. Arp. 928. sz. - Teljes fordítása: A tatárjárás emlékezete. Szerk.: Katona Tamás, Budapest 1981. 339-340. - Narratio-jának fordítása Kristó: Középkori históriák 49. 3. 1262. István ifjabb király, erdélyi herceg, a kunok ura a Zeuleus királyi falu (de villa nostra) vendégeinek kegyelme teljéből (de nostra gratia pleniori) a következő szabadságokat adja. Bármely szabad állapotú ember is akarjon Zeuleus-re menni a letelepedés szándékával, nyugodtan tehesse, és szabadon letelepedhessék, és ahogyan jött, szabadon térhessen is vissza dolgai és személye sérthetetlensége mellett; miután eladta minden épületét megfelelő áron (venditis edificüs propriis sumptibus comparatis), és kifizette a jogos terrágiumot,