C. Tóth Norbert: Zsigmondkori oklevéltár X. (1423) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 43. Budapest, 2007)

itas ad id serie earundem litterarum transmitti iussit, reintroducere et in integrum restituere, reintroductum et restitutum in eodem contra quoslibet impetitores et presertim contra annotatum magistrum Andreám equitate exposcente protegeré, tueri et conservare debent auctoritate vestra regia litteratorie in hac parte sibi attributa mediante. Mikor a kiküldött jelenlétében a feleknek megadott időpontban a Szent Márton-egyházban György prépost a káptalan tagjaival meg sokan másokkal pro tribunali ülésezett, János kanonok, Arnold ügyvédje bemutatta mindazokat az okleveleket, amelyek jogait igazolják az olvasókanonokságra. - Miután az okleveleket a prépost és assessor-ai megtekintették, elolvasták és megmagyarázták, András azonban sem személyesen, sem megbízottja révén nem mutatta fel bizonyítékait és az ítélethozataltól távolmaradt, János ügyvéd ezek után ítéletet kért, miként az a király oklevelében is szerepel. - Ezt hallván György szepesi prépost, a felek közti bíró megtekintvén az ügyre vonatkozó okleveleket, tenoribus rimatis et sane intellectis communicato consilio dictorum assessorum ac aliorum sapientium virorum eidem assedentium Dei nomine invocato auctoritate vestre serenitatis et excellentie sibi attributa mediante per ea, que vidit et cognovit eundem dominum Arnoldum predicto suo lectoratu privatum et destitutum, per aliquem iudicem ordinarium facere et fuisse non repperit, nec invenit, sed per tacitam veritatem et suggestam falsitatem condam magnifici viri domini Symonis de Rosgon, condam iudicem(!) curie vestre ad instantiam Symonis filii eiusdem tune canonici ecclesie Strigoniensis minus iuste et indebite exclusum extitisse; ezért a mondott olvasókanonokságot Arnoldnak ítéli Andrással szemben és visszaadja neki azzal, hogy minden zaklatóval szemben megvédi annak birtokában. Átírta Kispalugyai Gergely császári közjegyző 1423. okt. 26-i oklevelében (1270), amelyet Guido fia: Antal apostoli és császári közjegyző 1424. febr. 28-án írt át. Szepesi káptalan mit. 11-3-40. (DF 272762.) - Az oklevélből György prépost ítéletének szövege kiadva: Wagner: Anal. Scep. III. 52. - Fejér X/6. 556. (Wagner után.) 879 Jún. 25. (f. VI. p. nat. Johannis bapt.) A szepesi káptalan emlékezetül adja, hogy személyesen megjelentek előttük Sperendorff-i más néven Eliaschfalwa-i Halgasch (dictus) Miklós (prov.) - a maga meg felesége: Dorottya, leánya: Ágota, aki Leutscha-i Czel (dictus) János fia: Lőrinc felesége, valamint vérrokonai nevében terhüket magára véve - egyfelől, másfelől Combryez-i Gerhardus fráter, a Daroth-i Szent Antal-ház keresztese és preceptor domorum et hospitalium eiusdem Sancti Antoiúi in regnis Hungarie et Sclavonie, majd Miklós a következő bevallást tette: ő [compulsus quadam gravi necessitate ipsum ad praesens urgente a Hornad folyón,] inter Novam Civitatem [alias Iglo vocatam et villám Smegen], in metis ipsius villae Sperendorff lévő malmát minden haszonvételével és tartozékával eladja részint pro ducentis et duodecim florenis puri auri et iusti ponderis Gerhardus fráter keresztesnek és preceptor-nak és általa a Daroth-i Szent Antal-ispotályosháznak - az összeget már átvette tőle -, partim vero ad laudem Dei omnipotentis et sue genitricis virginis Mariae, Sancti Anthonii confessoris ac omnium sanctorum ob salutem animae suae et parentum