A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

miért váltották le beosztásából, mit csinált.

43 Én azután megmondottam. Belekerült abba a zűrzavarba, ami a belügyben fortyogott, ÁVH-sok után nyomoztak, a régi ügyészek, bírók, akik a régi perekben negatív szerepet játszottak, kezdtek vizsgálódni a Kádár ellen. Ha akarják elsorolom az eseteket, mert valahogy csak visszajut az emberhez. Mátyást kértük, könyörögtünk, magyaráztunk neki, de erre nem hallgatott. A mi politikai nyomozó osztályunk akkor tette le a végső vizsgát, amikor a bizonyos újságírók letartóztatásáról volt szó. A belügytől származott a javaslat, megkapták a hozzájárulást és másnap a nyomozószerv vezetője, Mátyás azt magyarázta Kállai elvtársnak, hogy nem célszerű az írókat letartóztatni. Tényleg - talán nem értik félre az elvtársak - magyaráztam neki, hogy egy politikai nyomozó olyan, aki az egyharmad országot le akarja tartóztatni. Ilyesminek kell a nyomozóban lenni, mert ha nincs benne, nem tud dolgozni. Az ügyészségnek, a bíróságnak, a pártnak meg a kormánynak is megvan a maga szerepe. Jött egy jelentés, amikor a Maiéterről volt szó és azzal fejeződött be, hogy nem célszerű vele szemben eljárást indítani. Ezt egy nagyon fontos vizsgáló beosztott javasolta, aki most is dolgozik - úgy halljuk jobban. Ebből valamikor december közepén kikászálódtunk. Kezdett a vizsgáló szerv dolgozni. Ezért mondom, hogy a belügyi politikai rendőrség a 3 közül a legfontosabb, ha ez a szerv nem megfelelően működik, nem tudja sem az ügyészség, sem a bíróság megvédeni a rendszert. Ez a legfontosabb és még mindig nincs itt sem egészen rend sok tekintetben. Alapjában véve rend van, de azért volt kis hiba is, nagy hiba is, politikai hiba is, pl. Rákosit éljenezték némely tanácsadóval együtt, amikor a bor beszélt belőlük, pár héttel ezelőtt - és így tovább. Nem egy borzasztó dolog, de szó nélkül nem lehet hagyni. 44 Mit jelent a kérdés? Rákosit éljenezni, mint magánember, de a végső konzekvencia az, hogy a pártvezetést nem fogadja el, a kormányt sem fogadja el irányítójának. A szakmai kérdésekről, ami nemcsak szakmai kérdés. A helyzet az, hogy a nyomozónak dokumentálni is kell tudni és van olyasmi is, hogy nem egészen kidolgozva adják át az ügyészségnek a dolgokat, ilyesmi van, de nem ez a jellemző. Van a másik is, ami a Mátyásnál is megmutatkozott, meg annál a nyomozónál, akiről az előbb szó volt - nem akarom bántani, mert már a javulás útjára lépett -, hogy amnesztiát aláírni mindig kellemesebb, mint könyékig belemenni a dolgokba, ami emberhalállal jár. A Mátyás is így van. Most is van még ilyesmi a nyomozó szerveknél, vannak ilyen emberek, akik nem merik vállalni a dolgokat. Különben nem történt volna meg, hogy egy cinikus újságíró szemtelenkedéseire Mátyás Lászlót, a BM

II. (Politikai Nyomozó) Főosztály vezetőjét 1957. február 14-én mentették fel beosztása alól. Ügyével kapcsolatban 1. Kádár János felszólalását az MSZMP IKB 1957. február 26-i ülésén (Az MSZMP ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei II. kötet, i. m. 217-218.), valamint a Belügyminisztérium pártaktívájának 1957. április 20-i értekezletén elhangzott hozzászólását. (PIL 765. f. 24. ő. e.) 1958. január elején azért kellett az egyik szovjet belügyi tanácsadónak távoznia, mert a BM-ben egy politikai rendezvényt követő italozás során Rákosi Mátyást éltette. Erről Kádár János a Politikai Bizottság 1958. január 7-i ülésén is beszélt. (MOL M-KS 288. f. 5. cs. 60. ő. e.) 952