A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

a nyomozó azzal válaszolt, legyen nyugodt, még a Kádár dolga sincs befejezve.

45 Ezelőtt 10 hete történt, de nem ez a lényeg, hanem a gyávaság, amikor ilyen tetű újságírónak, az Igazság egyik szervezőjének, lelkének, aki szabadlábon jár, a nyomozó ilyent mond, az a gyengeség és a megalkuvás jele. Ilyen is van, ezzel is kell foglalkozni. Ha ezt folytatni akarjuk, az ügyészségnél még inkább van ilyen, de azok nem olyan nótás kedvű emberek, nem rúgnak be gyakran, kevesebbszer ordítoznak. A bíróságoknál is van - ezzel kell foglalkozni. Nem szabad ilyet hagyni, le kell küzdeni, részben tanácskozásokon megvitatni bizonyos kérdéseket, részben büntetéssel, ami szintén a neveléshez tartozik. Ugyancsak harcolni kell a jó együttműködésért. Nem szabad eltűrni sem a nyomozóknál, hogy lenézzék az ügyészség, a bíróság munkáját, sem fordítva. Mindig kinézi egy kicsit az egyik a másikat. A nyomozók azt mondják, hogy a bírók liberálisak, az ügyészek, a bírók meg azt, hogy a nyomozók faragatlan tuskók, még dokumentálni sem tudnak. Ezt nem szabad tűrni. Mindegyiknek más feladata van a bűnüldözésben. Tovább kell valahogy menni. Szerintem a megtorlási kérdést elő kell venni és a kegyelmi kérdést is. Az „Amerika hangja" tényleg ne befolyásoljon bennünket se úgy, hogy a nyomásra merjünk szigorú ítéleteket hozni, se úgy, hogy attól ne tudjunk valamit nyugodtan tenni. Vannak még ma is aktívan fellépők, akikkel szemben nagyon szigorúan kell eljárni, most már nincs az, hogy novemberben meg voltak zavarodva. Nagyon szigorúnak kell lenni, törvényes alapon, hogy megértsék, nem lehet játszadozni. Elképzelem a következő tennivalókat: Törvényességi óvást emelni néhány kirívó esetben - nem tömegesen - ahol a büntetés aránytalanul kevesebb volt, mint ahogy neki kijárt. Ha lehet a másik oldalról, akkor lehet erről az oldalról is tenni valamit. Szigorúságot kell alkalmazni olyanokkal szemben, akik most támadnak vagy a jövőben fognak támadni. Egy módszerbeli kérdést szeretnék felvetni, a zárt tárgyalás kérdését. Ekörül nagy vita folyik, nyugaton azt mondják ezért nincs nálunk demokrácia, de ők is tartanak ilyent szép számmal. Nálunk még sohasem vitatkozott senki sem, a belügyiek, az ügyészek, a bírók, de valahogy a megvalósításban olyan gyakorlat jelentkezik, mintha nem értenének velünk az elvtársak ebben a kérdésben egyet. Beszéltünk arról, hogy nem lehet mindent nagy dobbal csinálni. Korábban az volt, hogy egy nyomorúságos ügy minden újságban szerepelt, s ebben a pálmát a Tóth Ilona-ügy vitte, ami másfél hónapig tartott, minden újság[ban] minden másnap megjelent L. erre Kádár János vitazáróját az 1957. június 29-i pártértekezleten. (MOL M-KS 288. f. 3. cs. 3.Ö. e.) 953