A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

és fél, 7 ezer embert, most már 9800-ról hallunk.

41 Arról beszéltünk, hogy sokkal jobb lett volna 5-600 embert halálra ítélni, akkor 30 ezer emberrel kevesebbet kellett volna börtönbe csukni. Erről beszéltünk, hasznos volna folytatni a beszélgetést erről a fő kérdésről. A bűnüldözés része az internálás. Amikor elrendeltük helyes volt,

42 ugyanakkor politikai beszédekben megmondottuk, hogy nem tartjuk az internálást a népi demokrácia lényeges alkatelemének. Ebben is kell perspektívát látni. Ami le van írva, számomra nem nagyon érthető, az internálást nem javasolják, viszont azt mondják, állítsuk bíróság elé azokat, akiket kell, a többieket engedjük ki. A konzekvenciája ennek az, hogy január l-jén üres lesz az internáló tábor. Nekünk az internáló táborra még egy ideig szükségünk van. Érdemes a tapasztalatokról is beszélni egy kicsit. Mikor fogunk beszélni róluk, ha nem most? Úgy kell erről beszélni, ahogy adódott. A teendőkről is kell beszélni. A tapasztalat jó, a tapasztalat miatt, de a teendő a továbbiakban még szükséges. Valamit csinálnunk kell annak érdekében, hogy a helyzet mindkét oldalon korrigálva legyen; akinek több jár, az jusson hozzá a többhöz, és akiket nem célszerű börtönben tartani, azokat ki kell engedni. Minden más kérdésben kerülni kell a cikkcakkokat, de különösen kerülni kell ezen a területen. A bűnüldözést nem lehet kampányszerűen folytatni. A második oldalon a 3-as pontnál ilyen megállapítás van: „A vizsgált időszak elején az ügyészek nem akartak vádat emelni, a bíróságok nem akartak ítélkezni..." stb. Véleményem szerint mind a 3 szervnél lehet erről beszélni. A dolog a következőképpen áll: amikor lehetett volna odaütni, akkor nem volt meg az erő. Ezt is tudni kell, vagy szembenézünk vele, vagy nem nézünk szembe vele. Tőlünk kérdezik az emberek, a külföldi testvérpártok - egy részük azt mondja, hogy meddig kegyetlenkedünk, hogy miért nem ütitek az ellenforradalmárokat - legalább önmagunknak meg kellene tudni magyarázni ezt. Novemberben vagy 1600 fasisztát a másvilágra lehetett volna küldeni, decemberben már úgy nem lehetett volna, januárban még kevésbé és mennél tovább megyünk, annál kevésbé. A lehetőségek kezdetben voltak a legjobbak, később gyengültek, az erőink viszont akkor voltak a legziláltabb állapotban, az erő azért megvolt. Ezekről érdemes szót ejteni, ha a 3 szervről beszélünk. Mind a 3 szervre érvényes, a Belügyminisztériumra, a bíróságra, az ügyészségre. Kezdetben mind a 3 szerv gyenge volt és most már jobb. Legfeljebb a javulás fokozata a belügyben kezdődött, az ügyészségnél folytatódott és végül a bíróságra is kiterjedt. Lehet, hogy a munka sorrendje is így hozta, a bíróság nem dolgozhat, amíg a belügy nem működik jól. A belügy kezdte előbb a céltudatos, aktív harcot. Mit csinált a mi belügyi vizsgáló szervünk, amikor Mátyás volt a vezetője? Mikor már követségi ember volt, eljött hozzám panaszkodni, senki sem mondta meg, hogy Az előterjesztés szerint 1956. november 4-től 1957. október 31-ig a bíróságok Népköztársaság ellenes bűntett miatt 9305 főt ítéltek el. L. az 1956. évi 31. tvr-t a közbiztonsági őrizetről. {Magyar Közlöny, 1956. december 13. 102. sz.) 951