A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

A Politikai Bizottság mondja ki: a kisiparosok és főképp a szövetkezetek exporttevékenységüket továbbra is folytassák. Bizonyos területekre leszűkítve javasolom, hogy a szövetkezeteknél a bedolgozó rendszert, ami jelenleg túlzott, feltétlen vizsgáljuk felül, a kisiparosoknál pedig kezdjük meg a kontárok elleni harcot. Ez fő kérdés a rendcsinálás szempontjából. Amit Antos elvtárs javasolt, azzal egyetértek. Itt az a helyzet, hogy azért torzulhatott el a szövetkezeti gyártmány és a termelés ilyen mértékben, mert az állami ipar fejlesztése mindig úgy lett figyelembe véve, hogy a nagyon szűkös és szerény beruházási keretekből nem tudtunk nagyobb mértéket teljesíteni. Ha a beruházási keretünk megfelelő, akkor jobban tudunk dolgozni. El tudom képzelni, hogy állami vállalat legyen köt[ő]- vagy szövőiparnál vagy félmérték utáni szabóságnál 60-70 fővel pl. a Váci utcában. Miért nem lehet ott 60-70 fővel állami vállalatot létrehozni? Ez felém is önkritika, mert mi sem törekedtünk eddig erre. Cipőknél elértük, hogy a félmechanikai cipőket úgy készítjük el, hogy mindent verünk vele. Ha ezt meg tudjuk csinálni a méret utáni szabóságnál és más vonalon is, lesznek eredmények. Én a magam részéről ezt helyeslem. MAROSÁN GYÖRGY elvtárs: Az első oldalon lévő táblázat mutatja az 1948-53. közötti súlyos hibákat, a helytelen likvidálást.

42 Az előterjesztéssel és a javaslatokkal egyetértek. Magam is jelen voltam, amikor az ellenforradalom előtt a Minisztertanács meghozta a határozatot,

43 és ott nemcsak arról volt szó, hogy az 50-10 000[0] forintos elveket rögzítettük, mégis kimaradt ez a dolog az anyagból. Azt is mondtuk, hogy erősíteni kell a kisiparosok közül a kovácsokat, lakatosokat stb. És mi maradt meg mindebből? A Váci utcai fő üzletek. Azt kell a Politikai Bizottságnak megmondani, hogy a párt helyesen változtatni akart ezen a hibás likvidáción, és ezért, ha valaki vissza akar oda húzni, akkor nagyon veszélyes útra visz bennünket. Ami az utóbbi hónapokban történt a húsiparosok terén, mutatja, hogy a tisztességes kisiparost is a csibészek bizonyos mértékig befolyásolják, viszik magukkal, de sokszor a szövetkezeteket is. Ezt nem fogadhatja el a Politikai Bizottság. Javasolom, vegye a Politikai Bizottság fontolóra, nem volna-e szükséges a Minisztertanács akkori határozatát átnézni. Azoknak volt igazuk, akik akkor felvetették, hogy ha a Nemzeti Bank 50 000 forintig elmegy, a visszaélések tömegei jelentkezhetnek. A kapitalizálódási folyamat, ami a mezőgazdaságban van, itt is érvényes. Kevés ezek között az olyan kisiparos, akikre 50 év múlva is szüksége lesz az országnak. Én a kisipari szakmában nőttem fel, és láttam, miért verekednek ezek. Azért, ami hasznot biztosít számukra. Amit itt javasolnak az elvtársak, szerintem járható út, és azt is meg kell valósítani, amit Antos elvtárs mondott: nem elég határozatokat hozni, hanem meg kell nézni, hogyan tudjunk kiállni a közvélemény előtt. A táblázat szerint az 1948. végi 180 ezer kisiparosi létszám 1953 végére 43,5 ezer főre esett vissza. 43 Marosán György „A magánkisiparosok és magánosok közületi foglalkoztatásával kapcsolatos engedélyezési hatáskör módosításáról" szóló 2182/1956. (X. 18.) MT. határozatra utalhat, amelyet a Minisztertanács 1956. október 2-i ülésén fogadtak el. Határozatok Tára 54. sz. 917