A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

gyen a politikai és adminisztratív módszer, az érthető. Szerintem is fontos dolog, hogy még egy ellenforradalmárt se lehessen börtönbe csukni politikai felvilágosító munka nélkül, és ez a párton belüli vitáknál százszor inkább fontosabb. Mindent politikai leleplezéssel kell összekapcsolni és kell adminisztratív rendszabály is. Lehet, hogy Farkas Lászlóval szemben az adminisztratív rendszabály nem jól lett végrehajtva. Az is lehet, hogy ismerősei körében ez visszatetszést keltett, de Farkas olyan időben lépett fel ilyen módon, amikor vele szemben így kellett eljárni. Azt viszont állítom, hogy az egész pártra nézve jó hatású volt kizárása. Szervezeti rendszabály is szükséges. Ha engedjük, hogy egyeseknek szabad bomlasztani a párt egységét, másoknak viszont ez tilos, nem tudunk harcolni. Egyébként Farkas Lászlót politikailag kellőképen be lehet mutatni, abban a periódusban is, amikor rendesen dolgozott és akkor is, amikor már nem. Neki 1949-es működésében is volt nem kis probléma, és harcolni kellett, hogy meg lehessen őt tartani politikailag. Amikor én 1954 után megláttam Farkast, azt kérdeztem: hova lett ebből az ember és hova lett a kommunista? Úgy nézett ki, mint egy véglegesített elnök. Állandóan csak elnökölt, frázisokat hangoztatott, ült mint egy kínai bálvány, ugyanakkor, amikor az elvtársaknál igen komoly vitákat folytattak a párt politikájáról. Emlékszem a válási históriájára is. Mindenféléket hazudozott a feleségéről, már az egész Központi Bizottság válási ügyével foglalkozott és aztán kiderült, hogy egyszerűen megunta az asszonyt, nem akart tovább élni vele. Ide csúszott ez a Farkas, aki nagyszerűen harcolt a régi világban és a felszabadulás utáni években. A Fővárosi Tanács már az elvtársakat is megagitálta. Ismert dolog, hogy mindig azt vitatják, hogy nekik nincs semmiféle hatáskörük a minisztériumokkal szemben. De az is ismert dolog, hogy ők a minisztériumoktól függetlenül mindig azt csinálták, amit akarnak. A kezük persze bizonyos dolgokban meg volt kötve, de az ország anyagi dolgainak olyan jelentős részei fölött diszponáltak, hogy lehetett volna azon belül egy kicsit jobban is gazdálkodni. Nagyon jól ismerjük mi az ő munkastílusukat. A Fő utcában évszámra állandóan folynak a vágányjavítások. Ha nekik van 50 emberük, akkor 14 helyen kezdik meg a munkát és 3 ember, 2 ember, 1 ember vagy minden harmadik nap egy-egy munkahelyen felbukkan egy-egy ember. Ez az ő általános munkastílusuk. Nem Pongrácz munkastílusa, de ő az, aki ezt tűri. Ebbe nem szabad beletörődni és a pártbizottság vagy a végrehajtó-bizottság egy tagja foglalkozzék 4 hétig egy megfogható kérdéssel, és utána mutassák meg, hogy így nem lehet dolgozni. Akik ezeket a munkákat így vezetik, szélhámosok és csirkefogók. Vagy itt vannak ezek az expresszók.[sic!] Belül mindent megcsinálnak, és kívül hullik a vakolat, romok vannak, hisz a közönség pszichózishoz hozzátartozik, hogy kijön a fényes expresszóból, szétnéz a romokon és felsóhajt: így néz ki az ország. Meg kellene mondani az ilyen embereknek, hogy nálad bent egy karosszék többe kerül, mint a portál rendbe 835