A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

ez bizonyult. Amikor Budapesten magalakult a Táncsics kör, mindjárt alakítottak egyet Szegeden is.

81 Ma már mindenütt vannak körök és a körökbe[n] viták. Ki határozta el ezeket? A Központi Bizottság nem, a B[uda]pesti PB sem. Szektás csoportosulások is vannak. Erről már többször beszéltünk. Egy új megnyilvánulási formájának tekinthető az, ami a Partizánszövetségben is jelentkezett. Sokszorosított lista volt, hogy kiket húzzanak ki a tagok közül, kik a beírandók stb. Itt nem lehet spontaneitásról vagy primitívségről beszélni, vagy arról, hogy az elnök nem jól elnökölt. Ezzel a dologgal, majd a Központi Bizottságnak kell foglalkozni. Minden oldalával kell foglalkozni ennek a kérdésnek, mert mikor a küldötteket kijelölték, akkor is volt bizonyos szervezett akció. Vagy másutt is tapasztalható ilyesmi. Pl. a színházi díszelőadásnál milyen vonal az, hogy Usztát, aki véletlen partizán is volt, felteszik a kakasülőre demokrácia címén. Micsoda torz szemlélet van itt. A szektás csoportosulásoknál hogyan áll ez a dolog? Az ország népe előtt ezt a harcot nem vívhatjuk meg ugyanabban a mértékben, mint a revizionizmus ellen, mert akkor az ország népe azt hiszi, két egyenlő nagyságú veszély van ebben az országban. Ezt a harcot a párttagság tömegei előtt kell megvívni elsősorban, mert ez a párt kérdése. Sajnos még a tömegekben is van bizonyos alapja a szektarianizmusnak. Nem általában a népben, hanem a párthoz közelálló tömegekben. Miért van ez? Magyarországon 38 éve rendkívül kiélezett módon folyik az osztályharc, 25 évig volt ellenforradalom, amikor csak abban bíztak, akikben életre-halálra lehet bízni. Ezeknek a szektás vonásoknak tételeit ők maguk sem helyeslik, de az általános mennydörgéseket - hogy nem bízhatunk abban, aki november 6-án, 10-én már nem lépett be a pártba, hogy csak a partizánok álltak a lábukon - hangoztatok ezeknek az embereknek is tetszenek. Ennek bázisa a pártfunkcionáriusok és állami funkcionáriusok bizonyos körében, továbbá a volt államvédelmisták stb. körében van. Ezek nem bűnözők, nem politikai kárt akarnak okozni, hanem egész életük, tevékenységük, saját becsületük a régi vezetéshez van kötve. Van még egy fajta jelenség, amit nem szabad megtűrni, az elvtelen és hazudozó embereket. Mi az az elvtelenség? Rideg azt mondja: töröljék a párttagok sorából, mert mint kommunista író nem tud eleget keresni. Annak ellenére, hogy a lényeg igaz, jogos, de mint kommunista soha nem mondhat ilyet a pártnak. Ha valaki aszerint szabályozza a párttagságát, hogy mennyit fog keresni, ne jöjjön ide. Ridegnek meg kell mondani, hogy te becsületes voltál a harc bizonyos szakaszábajn], de most segíts kívülről a pártnak. Vannak aztán egyszerűen hazug emberek. Pl. említették, hogy a Heves megyei titkárt megvádolták, kiderült, hogy semmi sem volt igaz. Nem szabad ezt tűrni. Nem szabad engedni, hogy kiagyaljanak ilyen rágalmakat. Amit Bakó elvtársnő felvetett a módszerekkel kapcsolatban, hogy hogyan is leKádár János ezt már az Ideiglenes Intéző Bizottság 1957. április 23-i ülésén is szóvá tette. Az MSZMP ideiglenes vezető testületeinek jegyzökönyvei lll. kötet, i. m. 162. 834