A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

nem lehet beszélni. Megjegyzem, hogy Rákosi és Gerő személyét illetően elég széles munkás tömegekben vannak illúziók, más munkástömegek egyszerűen gyűlölik őket nem marxista elvi alapon, hanem egyszerűen a proletárész alapján, annak alapján, amin ők keresztülmentek. Az hiszem, minden nagyobb eredményünkkel együtt, amelyek vitathatatlanok, vannak ugyancsak múltból visszamaradt olyan problémák, amelyekkel számolni kell. Igenis tömegével vannak nem nagy, de mégis jelentős olyan dolgok, amelyek sértik a munkások igazságérzetét. Kiss elvtárs mondott érdekes példát a minisztériumok működésével kapcsolatban. Rendkívül bosszantja a munkásokat a lopás, a szervezetlenség stb. Elmondják, az elvtársak nem értik, miért nem lehet kimozdítani egyenesen kártékony elemeket pozíciójukból. Ez a probléma úgy jelentkezik, hogy azt mondják, vagy nem tudnak róla fent, és akkor miért nem hallgatnak ránk, ha pedig tudnak róla, miért nem cselekednek. A nőkonferencián

75 is felvetették ezt a gondolatot. Miért néz ki úgy, mintha tehetetlenek lennénk ezekkel a problémákkal szemben. Másik dolog ugyancsak a múltból itt van. Borka elvtársnak volt egy kijelentése, hogy igenis vannak a múltból lerakódott problémák. Mi ezt úgy neveztük október előtt, hogy a tüskék, amelyeket éveken keresztül szedtek össze. Nem új, és sajnos nem egyedüli jelenség volt a tüskés ember. Persze népgazdasági szinten és a nagy gondok mellett ezek eltörpülnek, de sok embert bosszant, ha évek óta nem javítják ki a feje fölött a tetőt stb. Tudok mondani komoly pártfunkcionáriust, aki jó viszonyban van a kerületi tanácselnökkel, mégsem tudja elérni, hogy feje fölött megjavítsák a tetőt. Folytatódnak a pult alatti dolgok. 1949-ben kezdődött el a sértődés. Ez összekapcsolódik nagy ügyeinkkel, a törvénytelenségekkel, a gazdasági élet területén elkövetett hibákkal, a párton belüli élet eltorzulásával stb. Én ezekre a teljes[en] jogos és minden kétséget kizáró anyagi, szociális és társadalmi problémákra gondolok. Ezek apró kérdéseket jelentenek, de egyes emberek számára nagyjelentőségű dolgok, ami zavarja a párt és a munkástömegek közötti viszonyt. Végül szeretnék kitérni még egy dologra, ez a módszernek a kérdése, ahogy mi közelítünk a munkásosztályhoz. Itt szintén éles problémák vannak. Nézzünk szembe azzal, hogy a mi pártunkban sok a ridegség, az embertelen bürokrácia, így nevelték éveken keresztül az embereket. Fél évtizeden keresztül vak bizalmatlanságra nevelték a funkcionáriusokat. Azt mondták, legyünk éberek valakivel szemben, ha munkásmozgalmi érdeme van, mert kiderülhet róla, hogy rendőrspicli volt. Ha valakinek köze volt a szociáldemokrata mozgalomhoz, mindjárt gyanúba került és szimatolni kellett. Tudjuk, hogyan nevelték a párttagságot, és tudjuk, hogy alakult ki ez a bürokratizmus. A helyzet az, hogy tőlünk a legszélesebb munkástömegek két dolgot kérnek. Egyik: nyíltan és őszintén beszéljünk, másik, hogy várják az emberi melegséget, Az Országos Nőkonferenciára 1957. november 16-17-én került sor a Parlament kongresszusi termében. Az eseményről a november 1 T-i és 19-i lapok számoltak be. 825